Már tegnap délután hazaindultunk hárman párban kiegészülve a két kutyalánnyal.
Szülővárosunkba ITT-HONról OTT-HONra, hogy OTTHON ITTHON legyünk.
A mi kis hármasunk: édesanya, azaz ÉN, édesapa, azaz Ő, gyermek, azaz LEÁNY.
BBB-éknél töltöttük az estét, az éjjelt, a reggelt, és a délelőttöt. A 2011. év 11. hónapjának 11. napjának 11. percének 11. másodpercét az összes tized, század, ezred...11. másodpercével EGYÜTT a 11 mécses és 1 gyertya, azaz 12 csodálatos fénylÉNy társaságában mi négy ÉRZlény, s így lett TELJESsé a LÉT, miszerint: 1+1 az 2, 2+1 az 3, 3=1, 3+1 az 4.
2011. nov. 11.
Bűvös számok bűvköre
Mesterszámok 11-22-33 bűvkörében sikeredett ama előző bejegyzés a legkisebb szándékosság nélkül :)
Leányom ajánlásával
" - Nincs igazad a varázslattal kapcsolatban, Angelica - mondta végül Elena. - Értettem, amit mondtál, de azt gondolom, egyvalamiben tévedsz. A varázslat nem abban áll, hogy megtudjuk változtatni a dolgokat. Az valami teljesen más. A holdfény például varázslat. És még oly sok ehhez hasonló van, csodálatos, hihetetlen, szépséges dolgok. A belőled áradó fény is ilyen. És a Látás képessége is. És Luna és Mora könnyei. Juana bátorsága és a mama belém vetett hite. A vágta a hegyi réten át, a Fény fátyla-vízesés, az elveszett gyerekek megmentett lelkei. A varázslat igenis létezik. Ott van mindenütt. Éppen, hogy olyan sok van belőle, hogy már észre sem vesszük, és meg sem tudjuk látni.Angelica megfordult, és egy pillanatig Elenát nézte, aranyszín szemében megcsillant a holdfény. - Igazad van - mondta végül, és mosolygott."
Angela Dorsey: Keselyűk földjén
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)