Valóban magammal vagyok képes foglalkozni. Nem másban látom meg a hibát, hanem magamban. Amiről persze eddig is azt hittem, hogy így van, vagyis hogy magamban is meglátom azt. Így is volt, de egy kicsit szűrten tettem, és ha láttam se cselekedtem a javítása érdekében. Pedig azt hittem, hogy igen. Nahát!! Fantasztikus felszabadító érzés! Valami nagyon nagyon történt velem, bennem. Oly meglepő ezzel az énemmel lenni és mint írtam oly felszabadító. És már annyira nagyon megnyugtató, hogy szavakkal elmondani sem tudom, csak hasonlítani a repülés szabadságához. Hála és köszönet! És ami a nagy feladatom: a tartósítás, de csakis természetesen! HÁÁÁT megteszem! És végre tovább is adom. Rendet teszek a saját házam táján és utána takarítgathatok másén is. Csodálatos a magyar nyelv, a közhelyeknek nevezett nagyon mély-magas tartalmú mondások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése