Na, hát nem MEMEmegmondtam! ;-)

vagyis hát nem MEMEmegmondták nekem annak idején onnét valahonnét azok a valakik-valamik, s azóta én se teszek mást, mint ME-MEkEGEK, talán néha több sikerrel, mint egykori egyik kedvenc mesehősöm, Mekk Elek az ezer-mester :)))

Megértés - Elfogadás - Megbocsájtás - Elengedés

"Minden csak látszat,minden csak képzelet.
A legelső dolog ,amit meg kell tudnunk tenni,a lélek felemelkedéséhez,az elengedés.
Mindent el kell engednünk.
Benne van a szóban,elengedés,haelengedünk,felemelkedünk.
Addig nem tudjuk elkezdeni az utunk.
Addig csak bolyongunk az álmainkban,a múlt és jövő,nem létező síkjaiban.
Megtudod ha elengedsz mindent,megtudod,mindent megkapsz,elképzelhetetlen érzéseket,a tudatot,és a feltétel nélküli szeretetet.
Megkapod a fényt,ami kivezet saját sötétségedből.
És megkapod végre az utat,saját utadat.
Szeretet,béke,tudat."

A macska mindenit már megint :)

pirinyóka66 2012-11-28 09:56

Az egyik naplóbejegyzésben találtam rá, majd hozzászóltam: "Nem tudom mit jelenthet ez az egész, de tegnap is meg ma is, egy macska követett bennünket haza felé a lányommal,pont úgy ahogyan a kutyák szokták csinálni, hazáig kísérni hát ha az ember befogadja őket.....de macskától még nem éltem ezt meg fura :)" A macskák hozzák el az új világrendet, s megtalálják a hozzá-beleillőket ;-) Pontosan ezt állapítottam meg néhány napja, és már többször is, hogy a macska úgy kíséri az embereket, mint az eddig a kutyára volt jellemző :) Ezen megfigyelésemet elsőként másfél hete, a Duna parton tettem, mikor is velem esett meg, hogy egy ismeretlen nagy-nagy fekete macska odajött hozzám, jól hozzám dörgölődzött, majd miután elindultam, jött velem. Ezután a városban tett sétám alkalmával, láttam egy idős nénit, ki háza előtt nézelődött, macskája pedig ott hentergett mellette. Amikor a néni elindult a kapufelé, a macska abbahagyta a fetrengést, figyelte a nénit, és mint akit fenékbe rúgtak, úgy indult utána. A következő alkalommal éppen a karácsonyi kirakatrendezést követtük nyomon Brigi barátnőmmel, hova az általa készített mézeskalács csodák lettek elhelyezve, mikor is hozzá is odajött egy szintén fekete macska - éppolyan, mint aki hozzám is - és szintén jól hozzádörgölődzött, majd úgy ment el az őt rendszeresen etető, számára ismerős emberrel, mintha pórázon lett volna vezetve. És mivel babonás nem vagyok, de VAN EGY MÁS HIT-M, ezért a fent már leírt jelentést tulajdonítom ezen történéseknek :)

a NŐ, ki felNŐ

Kaptam.
Miért?
Talán azért, mert ÉN már elképzelem, s tudom, hogy ÉN VAGYOK ez a NŐ ;-)
Köszönet és hála kedves Illangó.
"Pontosan ezért... mert az vagy,aki megtestesíti ezt az elképzelést ;)" (Illangó)

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.


Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.

Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.

Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.

Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.

Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet.

Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban, és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolataihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.

Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.

Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.

Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.

Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.

Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.

Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.

Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát az igazságra, amikor az feledésbe merül.

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.

Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

/Patricia Lynn Reilly/

Saját-tájas tanulom MAGAM a világítótoronynál

-Te is fogsz majd csoportot indítani?
-Azt nem tudom. Azt tudom, hogy segítek az embereken, ha kell beszélgetéssel, ha kell hallgatással, ha kell masszírozással, kinek mire van szüksége.
Ma ébredés után ezen tegnapi párbeszéd körül forogva a gondolataimmal, nagy EGYetÉRTésben arra jutottunk, hogy az én feladatom az EGY-ÉN SAJÁT MAGAM TÁJA(s) rendbetételének a megtanítása, miközben én folyamatosan rendezgetem és tanulom A SAJÁT MAGAM táját. (Egyik kezdeti ismeretlen ismerős tanítóm F. Várkonyi Zsuzsa és könyve volt, a Tanulom magam.)
Erre most meg egészen véletlenül! ;-) ráakadok a tavaly augusztusiak között erre:

"Jó dolog az embereken segíteni,
de még jobb megtanítani őket,
hogyan segíthetnek saját magukon." Aesculap

meg erre immáron MAGAMTtól:

Aki észreveszi, hogy az a világítótorony, melybe mindenáron kapszkodik, melyhez mindenáron ragaszkodik már kialudt, esélyt ad magának az új és fényesen világító torony felfedezésére, megtalálására, hol újra ő maga is fényesen ragyogóvá válhat.

Arany-nap

Tegnap Dr. Pilling János előadására tartottam a Napfogyatkozás egyesület gyászmunkacsoportvezető képzésének harmadik napja alkalmából, mikor is fővárosunkba beérve ez a gondolat fogalmazódott meg bennem:
"Akinek szüksége van rám - akire szükségem van, akinek segíthetek - aki segíthet nekem, az megtalál - azt megtalálom."
Autóztam még röpke húsz percet, mikor is leparkoltam, s megnéztem ama okos telefonomat, ami az email üzeneteket is beadja nekem, nem túl okos tulajdonosának.
És valaki megkeresett, valaki lecseszett s egyben érdeklődött felőlem, mert hogy az rendben, hogy leléptem, de mi a franc van velem. Valakinek fontos, hogy mi van VELEM. Nem vagyok én ehhez szokva, hogy bárkinek is fontos legyen az, hogy VELEM mi van, ÉN HOGY VAGYOK. Neki, nekik - merthogy egy anyáról s két gyermekéről van szó - fontos. Gyorsan válaszoltam. Mindenekelőtt persze azért, hogy kicsi egóm jól érezze magát, s fürödőzhessen csak a fontosság mámorában, csakis másodsorban a SZER-ETET érzése miatt, ami átjárt, s elöntött, mert tudom, hogy az érdeklődés teljesen SZER-ETET vezérelt. Hála és köszönet T.M.
ÉS ezután egy órával  okoska telefonom egy sms-t fogad egy esti Mária meditáció történéséről. Ezen eseményről és társairól hírlevélben szoktak tájékoztatni, a kis tündéri boszorka szervező, azonban olykor valami emberfeletti vezérlés miatt, néhány sms-t is kiküld. Tette ezt már nekem is egyszer, mikor is ugyanazt éreztem, amit ezen üzenet olvasásakor: "Ám legyen. Ott a helyem."
És hogy mi az érdekessége?
Az, hogy ezen történés helyszíne kettőszáz kilométerre van jelenlegi lakhelyemtől, amitől viszont ekkor én is éppen kettőszáz kilométer távolságra vagyok, s harmincra a meditáció helyétől :)
Azok a fránya véletlenek itt még nem érnek véget, mert ahogy közeledtem az ezerkincset rejtő kis birodalomhoz, az merült fel bennem, hogy van-e nála-benne valami újdonság a számomra. s azt éreztem MAGAMban, hogy: "Valami aranyat szeretnék." Ez a karkötőre vonatkozott, amelyeket a már említett szervező, aki a helynek és annak szellemi életének üzemeltetője, valamint valamiféle lélekgyógyász, a színek erejét használva, gyógyító-, személyes karkötőket készít ihletett állapotban.
Hát volt. Ő:

De vele csak a meditáció végén akadtam össze, míg a meditációt vezető hölgy nyakában lévő tündöklően ragyogó arany és sárga palást-sállal, már a legelején. Hála és köszönet MINDENnek és MINDENKInek.

Útravaló szép üzenet...

Most olvastam az egyik naplóban a generációkon át tovaörökített terhekről, melyek súlyától roskadozunk anélkül, hogy tudnánk róla. Visszük, visszük, cipeljük a batyut, ami nem is a mienk.
Néhány évvel ezelőtt egy családállításon én is ráláthattam négy generációval magam elé vagy mögé, ahol valami nagyon súlyos dolog történt egy gyermekkel. Valóban csak ráláthattam, csak annyit, hogy feküdt a földön magzati pózban valaki, amiről tudvalévő a családállításban, hogy halált jelent. Ennél többet nem kaphattam, s nem is akartunk, mert ugye, mint tudjuk, a szülő belenézhet - de bele nem szólhat - a gyermeke életébe, de a gyermek nem a szülőjébe. Mert ez így van jól...
No, és akkor én megértettem sok mindent, melyről talán már írtam is annak idején, - bár eddig még nem akadtam rá, és ha nem kerül elő, akkor megteszem, mert fontos.
Megértettem, az én jobb kezes édesanyám bal oldali melldaganatának, valamint ennek a sokszor hallott kijelentésének az okát: "Ti csak azért vagytok, mert apátok akart benneteket. Ha rajtam múlik, nem vagytok."
Egy ketrecbe zárt édesanya útravaló szép üzenete, egy szintén ketrecbe zárt édesanyától, aki egy szintén ketrecbe zárt lélek volt. A FÉL-ELEM ketrece volt az ő börtönük, mellyel szembenézni nehéz, de nagyon FEL-EMEL-Ő felADat...