A múltból lett JELEN

-Szia kedves kis boszorkányom! Beszélgetnünk kellene nagy szükségem volna rád. Ne félj csak lelkileg. Tanács kell az életemhez és benned megbízom. (9:19-kor)
-Mikor és hol?
-Holnap délután, este beülünk valahova.
 Az sms váltást internetezés váltotta fel:
-Rendben, majd keresel.
-Na most meg itt vagy?
-Hát, én mindenhol vagyok jó boszihoz vagy tündérhez híven :)
-Igen ez jó. És hidd el te jó tündér vagy ezt meg is említheted a könyvedben. Akarom hogy taníts az életre.
-Édes vagy<3
-Hiszen te mutattad meg nekem a szerelmet.

-Igen, pontosan ez jutott eszembe most tusolás közben. És mostmár haggggyá, me bőgök...
- Megtaníthatnál a felejtésre is meg hogy hogyan legyen kemény a szívem.
-NEM!  Nem kell felejteni, csak tanulni. Ha a szived megkeményíted, meghalsz. (11:11-kor)
-Én egy hete bőgök mindennap titokban egy lány miatt, akibe beleszerettem, de nem lett volna szabad.

Remélem a waldorfban tanítják az életet, mert ezekben a hagyományos iskolákban minden szart tanítanak csak azt nem amit kellene. (11:11-kor)

Mindez zajlott köztem s a között a fiú, illetve mára már férfi között, kivel egymásnak az első igazi komoly és hosszú kapcsolat voltunk. Én voltam 18, ő 15. Most én vagyok 43, ő 40. Ez 25 eltelt évet jelent.

Kemény, nagyon kemény pillanatokat éltem át ezen írásban történ beszélgetés után MAGAMban-MAGAMmal.
Ragyogó napsütéses téli nap volt, elindultam az unokaöcsémhez, de előtte élveztem a napot, s csak úgy sétáltam. A napot élveztem, a fojtogató sírást viszont már nem annyira, mely egy feketerigó dolgos-szorgos munkájának figyelemmel kísérése után kapott el.
Csodálatos volt az a kis madár, ahogy csőrével tova dobálta a száraz faleveleket, volt amelyiket szelíden, kedvesen, némelyiket pedig erőteljesen, egészen addig, míg el nem ért a céljáig, a földig, melynek frissen ásott jellegzetes szaga valamit megérintett bennem. A múltamat. A múltamnak azt a részét, melynek egyik fontos szereplője a fenti párbeszédben résztvevő ember, a másik pedig a közeli temetőben eltemetett. Ők ketten úgy kapcsolódnak össze általam, hogy mikor 1992. október-novemberében az ekkora már 20 éves fiú elhagyott engem, mert ahogy az elmúlt napokban elmondta, "bepánikolt" a bennem természetesen felébredt családalapítási elképzeléseimtől, 1993. július 3-án hozzámentem ama másikhoz.

Mindez úgy szépen, finoman, de mégis nagyon fájdalmasan állt össze bennem egy kerek egésszé, s értettem meg a múltat a jelenben, a jelent a múltban.

S erre az elmúlt decemberben megosztott idézetemet dobta be most a facebook-on egy élőben régi, de a neten csak mától ismerős, kit igazán nem is tudom, hogy kicsoda, de hogy miért jött, azt igen. Ezért, hogy erre emlékeztessen:

"Az ember alapvetően visszavágyódik arra a helyre, ahol egykor boldog volt. Megesik, hogy a legboldogabb énünk csak egy megkopott fényképről tekint vissza ránk. Végtelen körforgás, melyben folyton az utunk végét hajkurásszuk. Az idő csak múlik, szép lassan, észrevétlenül, mígnem egy nap azon kapod magadat, hogy még mindig várakozol, de már magad sem tudod, hogy mire. Minden ott van a szemed előtt. A csoda nem az út végén vár rád, hanem az úton. Ha megismersz valakit, tudd, hogy az egy ajándék. Lehetőség, hogy megváltoztassa az életedet és ezáltal te is az övét. A csoda az apró részletekben rejlik, benned, hogy hogyan fogod fel az életet. Mint egy robot, teszed, amit tenned kell vagy úgy, mint egy múlandó dolgot és kihozod belőle a legjobbat."

A temetőben kötöttem ki, de nem a volt férjem sírjánál, hanem a fiú apukájáénál, az egykori majdnem apósomnál. És csak ültem és zokogtam, és zokogtam, és zokogtam, miközben rengeteg minden felszínre emelkedett, mik eddig a csendes mélységben pihentek, majd a sírról egy elkorhadt krizantém csokorral együtt bedobtam a szemetesbe az elkorhadt múltat is, melyből a MOST JELEN ÉL-ŐT megtartom.

Erre kaptam ragyogó napsütötte áldást is a fejem fölött tündöklő kerek csodából-csodától, melyért hála és köszönet.

Leírtam a fentieket, s utána akadtam rá erre. Vagyis ösztönösen tettem, ami mára rendeltetett a csillagok és a hold által is :)
" Január 27. – Telihold az Oroszlán jegyében
Ma van az idei év első Teliholdja. Lehetőség szerint ma tedd szabaddá magad, aktiváld a kikapcsoló gombodat. ezek a napok őseink életében mindig is pihenőnapok voltak, mert érezték és tudták, hogy ma minden kétszeres erővel hat. Mindez a kiadott és befogadott energiára egyaránt értendő. Megemelni egy poharat ma kétszer annyi energiát emészt fel, mint tegnapelőtt. Cserébe a töltődés energiái is kétszeresen hatnak. Ma Oroszlán Telihold lévén a szív energiái lesznek igazán aktívak. Hiszen az Oroszlán jegyhez tartozik a szív, a hát, a vérkeringés és a rekeszizom.
Holdtöltekor érjük el a felvevőképességünk csúcsát, de szervezetünk gyakran reagál idegességgel erre az időszakra a fokozott Holderő leáradás miatt. Lelkünk ekkor nagyon nyitottan válaszol mindenre. Felszínre jöhetnek elnyomott érzések, gondolatok, melyek megszabadulásra várnak. Ez a nap így a kiürülés napja is. Ezért érdemes minden olyant elengedni magunkból, ami feszültséget, zavart, gátat okoz. Egyszerűen ismerjük fel mi az a dolog/dolgok, ami zavar minket. Szívünk jelzőrendszere segít nekünk ebben. Majd kérjük meg Holdanyát vegye el tőlünk és változtassa át, majd gondolatban ,,postázzuk" el neki mindezt. Ne feledjünk köszönetet mondani neki."