Fényből szőtt szerelem üzenete

Jaj, hol is tartok? Hát többek nagy szomorúságára továbbra is VAGYOK AKI VAGYOK,  s egyre inkább VAGYOK AKI VAGYOK. Hogy meddig? Az idők végezetéig s még azon is túl. Maradok, amíg itt a helyem, s dolgom van, s megyek, amikortól ott a helyem, s ott van dolgom.
Mindenemet feladtam, eladtam a lelkemet is. De nem kellett az ördögnek, nem tudott vele mit kezdeni, ezért visszahajította. Így VAGYOK AKI VAGYOK mára már. Tisztán az ÚJ FÉNY ÚTJA KÖZÉPPONT MAG-HÁZ felé tartva.
Elolvastam a FÉNYBŐL SZŐTT SZERELEM első és második részét, mely tökéletesen leírja az én életemet, a jelenben szóról szóra megjelenve, mellyel nem óhajtok foglalkozni most még csak annyira sem, hogy leírjam. Foglalkozom véle, s leírom viszont a számomra legfontosabb üzenetét, melyben a szerző szellembéli hozzájárulásával a főszereplő nevét, Regina, behelyettesítem az enyémével.

"A Szemek Tanácsa TündérIlonát a szörnyű háló által kilátásba helyezett "teljes körű magánytól" nem féltette. Ők látták előre, hogy  az asszonyt olyan fából faragták, amelyik - ha törékenynek is tűnik sokáig - a földi küzdelmet soha nem adja fel. Az ilyen személy lelkében - mindig, minden egyes újabb meghasonlás és gyötrelem-sorozat után is - még magasabb fokon lángol fel annak tudása, hogy sorsa kivételes, s az ügy mellett, amit a világban képvisel, akár utolsó levegővételéig kitartania kell.

Tudták jól, TündérIlona újra eljut majd ahhoz a végkövetkeztetéshez: a földi nyomorban, s akár a pokol mélyén kínlódva is, legfeljebb testét veszítheti el, mely amúgy is csak ideiglenes lakhelye szellemének. Ténylegesen sosem marad ő egyedül, előbb-utóbb már sem külső körülményeinek, sem a Hercegnek kiszolgáltatottja nem lesz. Tudták, TündérIlona egy napon erre a még erősebb, immáron alaposan kipróbált hitre ébred fel: társainak többsége - az ő igazi barátai - az égben laknak és őt attól, hogy elviselhetetlen terheket cipeljen, megóvni sosem felejtik el. Ám rajtuk kívül is, még ebben az életében olyan emberi segítőkre lel, akikben csalódnia többé soha nem kell.

Addig azonban, amíg őket nem találja meg - a fenti "őrzők" az is pontosan látták - TündérIlona éppen attól tud még nyitottabban és nagyobb bizalommal belekapaszkodni az égi erőkbe, ha megtapasztalja: a földön nem sok olyan ember él, akire a végsőkig számíthatna emberpróbáló küzdelmében. Ennek felméréséhez éppen a magány - az elhagyatottság - adja a megfelelő feltételeket." (Joanna Christen: Fényből szőtt szerelem 2. 228.o.)