| 1100. SZABAD-NEM SZABAD-TILOS-SZERETET | 2013-03-16 07:51 |
"-Apró kiegészítés. . .
Szüleinkkel is összekötnek minket éteri kötelékek. . . azokat tilos elvágni.
Lehet őket pl. messzebbre helyezni, "hosszabb" pórázra tenni őket, de gyerekünkkel, szüleinkkel összekötő éteri kötelékeket nem szabad elvágni.
-Hát, bocs! Én tojok le minden szabályt, szabad-nem szabad! Ki mondja meg, hogy mit szabad és mit nem? VAGYOK, AKI VAGYOK, s azt vágok el, aminek szükségét érzem."
Ezen hozzászólások elindítottak egy MEME folyamatot, melynek során arra jutottam,hogy kicsinyke gyermek korunk óta többször, ezerszer többször halljuk a NEM SZABAD, TILOS, tiltó szavakat, mint a SZERETLEKet, akár szüleinktől, akár tanítóinktól, vagy akármilyen minőségben mellettünk lévő embertársainktól, s belénk vésődve, adjuk-használjuk nagy előszeretettel mi is tovább. (Tisztelet a kivételnek!)
Kérdem én, aki éppen az Osho életéről szóló könyvet olvasom, melynek címe Egy PROVOKATÍV misztikus önéletrajza, hogy mi van akkor, ha azon a kötélen, köteléken keletkezett egy hurok, mely olyannyira rászorult már a torkomra, a nyakamra, hogy fojtogat, és aminek egyenes következménye a fulladásom, a halálom?
Tűrjem és viseljem mindaddig tétlenül, míg előbb vagy utóbb, nagy-nagy kínok árán bekövetkezik a halálom?
Vagy esetleg vágjam el azt a kötelet, köteléket, így megSZABADítva MAGAMat a gyötrelemtől és időelőtti haláltól?
Az én torkomban, nyakamon már konkrétan, fizikai megnyilvánulásban ott volt a fojtogatás, a fojtás, melyet segítséggel feloldottunk, és újabb visszatérésének elkerülésére bizony el vágtam a fojtást okozó köteleket, mert a régi hosszabbítási kísérletek nem hoztak eredményt.
Én ezt választottam.
Te melyiket választod? SZABAD a választás...
Hála és köszönet Gracenek, és mindennek és mindenkinek, ki segít a SZABAD ÉLET felé.
"Én azt gondolom, a terapeutának az a feladata, hogy többek között megtanítsa a traumatizáltat arra, hogy lázadjon, haragudjon, akár gyűlöljön. Csak ha képes erre, akkor nyeri vissza a szabadságát. Aki szabad, megbékélhet, idővel meg is bocsáthat. De ehhez először vissza kell szereznie emberi méltóságát és integritását. Akit fojtogat a múlt emléke, aki rettegve ébred, verejtékben úszva, attól nem hiteles sem a megbékélés, sem a megbocsátás. Először vissza kell szereznünk a hatalmat lelki birodalmunk felett, hogy aztán a győztesek jogát, a megbocsátást gyakorolhassuk." (Szendi Gábor)
2013.03.16. 8:46 FB.
Szóval a helyzet a MI kettőnk életében: vasárnap kimondtam, hogy elengedlek, nem kereslek, mert-hanem szeretlek. Ehhez képest folyamatosan zaklatlak, zargatlak, vagyis rád telepedtem.
És a helyzet a MI NAGY-EGÉSZ életünkben: a tél belenyugodott az elmúlásába, teret engedett a tavasznak, ehhez képest óriási életeket veszélyeztető havazás zúdult kicsinyke hazánkra.
Mindez nem egy egész hét leforgása alatt.
Vagyis, minden, ami csak a felszínen történik, az ELME birodalmában, ami a Sötétség Hercege uralma alatt van, az most lebukott-kibukott, mert a szívben lakó Fény Ura azzal a kegyelemmel ajándékozott meg bennőnket, hogy meglássuk mindazt, ami önámítás, önbecsapás. (Itt meg kell jegyezzem, D. Jocóóóka mégis csak látó, hisz ezzel zárta a csütörtöki üléseteket:”Reméljük az idő kegyes lesz hozzánk.”
Hiszem és tudom, hogy ezen napokban, ezen történésekben sok-sok alvó emberi lÉNy felébredt, tudatára ébredt az ÉN-MAGAM és a MI-EGYütt létjogosultságára, hiszen ÉN-MAGAM is ezt teszem folyamatosan, amiről hiszem és tudom, hogy ami velem-bennem zajlik, az zajlik mindenki mással-másban, és ami mindenki mással-másban, az velem-bennem.
Konkrét esetek a hétről: Szerdára agyilag totál károssá lettem a kilátástalan anyagi helyzetem miatt, és ezzel egy időben érzelmileg totál padlóra kerültem a volt férjem, a családom hozzám állása miatt. Ugyanezen a napon az egyik meditációs csoport társunk valamin úgy felhúzta magát, hogy strokot kapott és kórházba került, és szintén ugyanezen a napon már előre jelezték a várható katasztrofális időjárási viszonyokat.
Ez a nap volt ’13-3-13.
A 13-as számról a babonákból, a félelmek világából ismersz egy két dolgot. A tarot kártyában ez a Halál lapja, melyet mi MÁS-KÉPp gondolkozók szeretünk, és nem félünk tőle, mert tudjuk, hogy minden halál egyben születés, s minden születés egyben halál.
Sajnálom, bocsánat, és köszönöm és szeretlek.
Sajnálom, hogy engedve az önös egónak erőszakos voltam Veled.
Bocsánat szavaim hazugságaiért, mellyel befolyásolni akartalak.
Köszönöm, hogy vagy és tanítasz.
Szeretlek, mert egyetlen járható út a SZER-ETET.
És végül egy idézet, mely ugyanarról szól, amiről én is írtam, vagy legalábbis akartam:
"Le a szenvedéssel!
Az ember eredendően boldogságra született, ám egy rosszízű reggelen átadta a hatalmat a fejnek. Azóta a szív hiába “dobbanja” hangosan a helyes irányt, mi makacsul és elszántan a szakadék felé vágtázunk… Miért? Mert a bibliánk Az Egó Könyve lett, amelynek tanításai teljesen áthangolják a lényegünket, így téve hamissá belső muzsikánkat. Az Örömhír mégis igaz: egyre többen elégeljük meg a túl sokszor hallott, egykori slágert – és immár új szimfóniát akarunk írni, így a Nagy Könyv lassan a padlásra kerül… és egy Új Korszak veheti kezdetét, amelynek alaphangja a Szív Dallamvilága lehet.
Ne higgy annak, aki azt hazudja: komponálni könnyű… Abban bízz inkább, akinek a tekintetében ott csillog a remény és a tettek iránti elkötelezettség… Mert az igazi harcos ilyen: kitart a végsőkig, akkor is, ha közben végig kell járnia a poklokat… Hiszen nem tehet mást, mint követni egy szólamot, amely az Övé, és amely hívószava lehet azoknak, akik még nem sejtik az Utat… Hazáig."Cs.Szabó Virág
Ölellek. Tündi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése