2013. máj. 23.

Búcsú :)

Most "költöztem haza" Csabitól s ezt a lapot választottam kép alapján :)

VII. A lelkiismeret
A téma rövid összefoglalása:
Lelkiismeret-furdalás. Kiútkeresés. Vívódás. Valami nincs rendben. Búcsú a naivitástól. Felnőtté válás.

A probléma
Valami nincs rendben a kapcsolatodban. Hiányzik az egyensúly, a harmónia. Egyikőtök csupán játéknak tekinti az egészet, a másik pedig reméli, hogy egyszer mégiscsak komollyá válik. Vagyis egyik fél sem hajlandó felelősséget vállalni a kapcsolatért - ki ezért, ki azért. Az, ki csak a kedvét tölti és játszik a másikkal, bármikor hajlandó kilépni a régi kapcsolatból, és újat kezd, ha talál egy jobbat. A másik, aki naiv és reménykedő, azt hiszi, hogy minden jóra fordulhat.
Ha más-más okból is, de egyikőtök sem nőtt még fel. Ezért működésbe kell lépnie lelked egyik ösztönző erejének, nevezetesen a lelkiismeretnek, hogy kimondja: ez így nem mehet tovább. A játéknak és a naivitásnak is megvan a maga ideje, csakhogy ebben az esetben ez az idő lassacskán elmúlt. Kapcsolatotok már nem mozdul se előre, se hátra. Most csak két választásotok van: vagy mindketten elismeritek végre a kapcsolatotokat - vállalva ennek minden következményét -, vagy elváltok. A lelkiismeret hangja a következő hetekben egyre erősebbé válik és döntésre sarkall.


A megoldás
Annak, akivel játszanak - mindegy, hogy férfi vagy nő -, mennie kell. Más megoldás nincs. Könnyen meglehet, hogy a másik ettől jobb belátásra tér és lépni fog - méghozzá a helyes irányba. A felelősségvállalás és a felnőtté válás irányába. Esetleg észhez tér.
Persze, a dolognak van egy hátulütője: ha azért mégy el, hogy a másik jobb belátásra térjen és bűnbánóan visszasírjon, akkor ez részedről csupán egy csel, az ilyen cselek pedig általában semmi jóra nem vezetnek. Ha tehát mégy, nem számíthatsz erre a mentőövre, egyszerűen menned kell.
Emellett azzal is tisztában kell lenned, hogy ebben a kapcsolatban te csak adtál, és semmit sem vagy túl keveset kértél és kaptál. A te bajod! Csakhogy túl régóta kösz már ilyen üzleteket. Kinek akarsz hát tulajdonképpen megfelelni, hogy végre elismerést kapj? (Apucinak? Anyucinak?) Ezekkel a kérdésekkel könnyebben eljutsz a megoldáshoz.

No meg aztán ezeket :)


XXV. A várakozás
 A téma rövid összefoglalása:
Óvatosság. Talán. A beismerés hiánya. Várólista. Kispad. Hosszú megpróbáltatás. Gondolkodási idő.
A probléma
Először is hangoljuk a kártya üzenetét a kérdésedhez. Előfordulhat ugyanis, hogy azt mondod: tizenhárom éve élek házasságban, mit jelentsen ez a hosszú jegyesség? Mivel azonban Hughes festménye a "magamat a másiknak adni" és "a másiktól kapni" témájáról szól, nyilvánvalóan ezen a téren mutatkozik hiány az életedben. Vagy te akarod a társadnak adni magadat és ő nem képes téged elfogadni, vagy ő akarja neked adni magát és te nem vagy képes elfogadni őt. Egyikőtök tehát a kispadra kerül. Ezért először arra kell rájönnöd, hogy melyikőtök kicsoda.
Az is lehet, hogy kapcsolatotok már régen véget ért, a lelkedben azonban még mindig tart ez az adok-kapok, és lassanként haragot szül: "Mindenestül neked adtam magam, és még most is bánt, hogy nem fogadtál el." Ehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy én vagyok-e a tettes, aki a másikhoz közelít és ő nem tud magához engedni - akár nő vagyok, akár férfi -, vagy én vagyok az áldozat, és arra várok, hogy a másik közelítsen, habár nem tudok igazán részese lenni a kapcsolatnak?
A válaszok adott esetben alaposan összezavarhatják a férfi és nő viszonyáról alkotott hagyományos nézeteket. Ha ugyanis jobban szemügyre vesszük a képet, láthatjuk, hogy itt tényleg felcserélődtek a szerepek: a nő közelít a férfihoz, pedig ez általában férfiszerep, és a férfi tartózkodó, amilyenek általában a nők szoktak lenni. A nő többet akar kapni, mint amennyit a férfi adni tud. A férfi pedig nem tud annyit adni, amennyit a nő kapni szeretne.

A megoldás
Megrekedtetek ebben a helyzetben: se előre, se hátra. A probléma az, hogy csak várjátok, mi sül ki ebből. Ám ameddig csak várakozol, nem tehetsz semmit. Ha arra vársz, hogy a másik tegyen valamit, akkor nyomást gyakorolsz rá. Ha az az érzésed, hogy a másik vár rád, elfog a bűntudat. Errefelé tehát nem vezet út, pedig a megoldás igen egyszerű:
Kettőtök közül a gyengébb, a döntésképtelenebb mondja szeretettel a másiknak: "Kedvesem, ez minden, amit adhatok, egyebem nekem sincs. Többre nem vagyok képes. Megértem, ha ez neked nem elég. Sőt, azt is megértem, ha keresel magadnak valakit, akitől többet kaphatsz."
Kettőtök közül az erősebb, tehát aki a döntésre vár, azt mondja szeretettel a másiknak: "Kedvesem, azzal, amit tőled kapok, épp' hogy kihúzom a hónap végéig. Ha még akkor sem döntesz a közös életünkről - se vallomás, se esküvő, se semmi -, akkor szomorúan bár, de elhagylak." Néha az is elég, ha az ember magában, halkan mondja el mindezt. Persze csak akkor, ha komolyan is gondolja.

XXXX.
A lélek elragadtatása
A téma rövid összefoglalása:
Ragaszkodni egy idealizált képhez. Álmaim hercegére vagy hölgyére várni. A béklyóba vert és elragadott lélek.
Páratlan ez a kép: egy gyönyörű angyal ragadja magával a lelket. A festmény címe kétértelműségében igen találó: egyaránt jelenti a lélek elragadását és elragadtatását, s valóban, mindkettő látható a képen. A lélek édes gyönyörként éli meg elragadtatását, szorosan csábítójához simul, és bizalommal. odaadóan lehunyja szemét.

Kit ne töltene el rajongással egy ilyen kép, s ki ne vágyna egy ilyen kapcsolatra? Szóval, első ránézésre minden nagyon szép.
A valóság nem látszik rögtön: a föld sötét völgyei nem túl vonzóak, csak az égbolt ragyog csábító aranysárgán. Csakhogy a gond éppen a csábítással van. A lélek már régóta vár valakire, aki az ígéret földjére repítse. Ám az ígéret földje csupán azokból az álmokból és elképzelésekből áll, amelyeket a párját kereső lélek oly régóta színezget magának.

Tudvalévő, hogy az angyalok égi lények; a földön semmibe sem szabad beavatkozniuk - kivéve talán a gyermekek életét -, és senkit sem szabad elragadniuk. Azoknak az angyaloknak, akik mégis megteszik, földhöz kötött a jellemük, ezért is nevezik őket bukott angyaloknak. De még ők sem tehetnek semmit, egyet kivéve: Olyan képekkel és képzetekkel töltik meg a párját kereső ember lelkét, amelyek azt sugallják, merre kellene keresnie a társát, kit kellene választania magának, és milyennek kéne lennie a kapcsolatának. Ezek az angyalok a feltételes módot kedvelik, nem a valóságot és a tényleges létet. Bizony, gyakran előfordul, hogy a lélek teljesen átadja magát egy ilyen angyalnak, annyira szépek, annyira csábítóak a képei. Ám ezzel a lélek észrevétlenül fel is adja magát: feladja a földdel, a valódi emberi világgal való kapcsolatát. Ameddig az angyal képeit követi, fogva van, és nem tudja felvenni a kapcsolatot a völgyekben élő lelkekkel.
A lap tehát a lelki világhoz kötődésről szól, vagyis a folytonosan felelevenített lelki képekről, amelyek megmutatják
  • milyennek kellene lennie a párkapcsolatnak,
  • hogyan kellene viselkednie a partneremnek,
  • milyennek kellene lennem, illetve hogyan kellene viselkednem.
Ezek a képek nemcsak elbűvölők és elragadóak, de - itt a földön - megvalósíthatatlanok is. A valóság véget kell, hogy vessen a varázslatnak. A láthatatlan angyal ígérete sosem válhat valóra a földi életben - még ha olykor heteken vagy hónapokon át valószerűnek tűnik is. Ráadásul minél magasabbra repít az angyal, annál mélyebbre zuhanunk, ha véget ér a varázs.
Ebben a játékban az a legszomorúbb, hogy e csalóka képek miatt esélyük sincs azoknak, akik valóban jót tennének. Kiszorulnak, és kénytelenek szomorúan elfordulni tőlünk.
A probléma
Bármi legyen is a kérdésed, a kártya azt mondja, téged magával ragadott valami a távoli múltból, pontosabban a családodból. Szeretetből és hűségből megpróbáltad átvenni valamelyik családtagod - édesanyád, édesapád, bácsikád, nénikéd stb. - vágyálmait. Ezzel aztán - merő lojalitásból - magányát vagy boldogtalan párkapcsolatát is felvállaltad.
A pontosság kedvéért: élt egyszer valaki, akinek hirtelen tönkrement a kapcsolata, és emiatt magányosan élte le az életét, arra az ábrándozásra vesztegetve idejét, hogy mi lett volna, ha... Valós kapcsolata tehát tönkrement, és az illető az álmaiban élt tovább az eltávozottal.
Te lélekben azonosítottad magad azzal a családtaggal, aki elveszített valakit, s magadra vállaltad, hogy egy eltávozottról ábrándozz. Lelked azonban ezt az egykor, eltávozott társat álmaid eljövendő párjává magasztosította, s most őt várja. Ez végeredményben olyan, mintha lelked azt mondaná: "Kedves nénikém, az irántad érzett szeretetből én is az egyedüllétet választom, és végigálmodom a te álmodat."
A lapon tehát te simulsz az angyal karjába, s várod, hogy egyszer eljöjjön hozzád. Valójában pedig azzal azonosítod magad, akit elhagytak, s aki az eltávozottról, tehát az angyaláról álmodik.


A megoldás
Nem olyan egyszerű megszabadulni ettől a sorstól, hiszen az összetévesztéssel is fel kell hagynod. Ez pedig azért olyan nehéz, mert tettedet a lelked mélyén egyfajta hűtlenségnek érzed. Mintha megint elhagynád azt, akit egyszer már elhagytak. Az elhagyottal való azonosulás valójában a legtöbb, amit az ember a  gyermektől - és a hűséges lélektől - megkövetelhet, s bizony, sokan zátonyra futnak rajta.
Ugyanakkor a legnagyobb butaság azt hinni, hogy azzal, ha valaki magára marad, bármit is segíthet az apján/anyján/nénikéjén...
A megoldás az, ha őszintén megkérdezed magadtól: "Ki áll az álmaim mögött? Kire várok én?" S ugyanakkor azt is megkérdezed: "Kinek az elhagyatottságát vállaltam magamra?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése