Most "költöztem haza" Csabitól s ezt a lapot választottam kép alapján :)
VII. A lelkiismeret
A téma rövid összefoglalása:
Lelkiismeret-furdalás. Kiútkeresés. Vívódás. Valami nincs rendben. Búcsú a naivitástól. Felnőtté válás.

A probléma
Valami nincs rendben a kapcsolatodban. Hiányzik az egyensúly, a harmónia. Egyikőtök csupán játéknak tekinti az egészet, a másik pedig reméli, hogy egyszer mégiscsak komollyá válik. Vagyis egyik fél sem hajlandó felelősséget vállalni a kapcsolatért - ki ezért, ki azért. Az, ki csak a kedvét tölti és játszik a másikkal, bármikor hajlandó kilépni a régi kapcsolatból, és újat kezd, ha talál egy jobbat. A másik, aki naiv és reménykedő, azt hiszi, hogy minden jóra fordulhat.Ha más-más okból is, de egyikőtök sem nőtt még fel. Ezért működésbe kell lépnie lelked egyik ösztönző erejének, nevezetesen a lelkiismeretnek, hogy kimondja: ez így nem mehet tovább. A játéknak és a naivitásnak is megvan a maga ideje, csakhogy ebben az esetben ez az idő lassacskán elmúlt. Kapcsolatotok már nem mozdul se előre, se hátra. Most csak két választásotok van: vagy mindketten elismeritek végre a kapcsolatotokat - vállalva ennek minden következményét -, vagy elváltok. A lelkiismeret hangja a következő hetekben egyre erősebbé válik és döntésre sarkall.
A megoldásAnnak, akivel játszanak - mindegy, hogy férfi vagy nő -, mennie kell. Más megoldás nincs. Könnyen meglehet, hogy a másik ettől jobb belátásra tér és lépni fog - méghozzá a helyes irányba. A felelősségvállalás és a felnőtté válás irányába. Esetleg észhez tér.Persze, a dolognak van egy hátulütője: ha azért mégy el, hogy a másik jobb belátásra térjen és bűnbánóan visszasírjon, akkor ez részedről csupán egy csel, az ilyen cselek pedig általában semmi jóra nem vezetnek. Ha tehát mégy, nem számíthatsz erre a mentőövre, egyszerűen menned kell.Emellett azzal is tisztában kell lenned, hogy ebben a kapcsolatban te csak adtál, és semmit sem vagy túl keveset kértél és kaptál. A te bajod! Csakhogy túl régóta kösz már ilyen üzleteket. Kinek akarsz hát tulajdonképpen megfelelni, hogy végre elismerést kapj? (Apucinak? Anyucinak?) Ezekkel a kérdésekkel könnyebben eljutsz a megoldáshoz.
No meg aztán ezeket :)
XXV. A várakozás
A téma rövid összefoglalása:
Óvatosság. Talán. A beismerés hiánya. Várólista. Kispad. Hosszú megpróbáltatás. Gondolkodási idő.

A problémaElőször is hangoljuk a kártya üzenetét a kérdésedhez. Előfordulhat ugyanis, hogy azt mondod: tizenhárom éve élek házasságban, mit jelentsen ez a hosszú jegyesség? Mivel azonban Hughes festménye a "magamat a másiknak adni" és "a másiktól kapni" témájáról szól, nyilvánvalóan ezen a téren mutatkozik hiány az életedben. Vagy te akarod a társadnak adni magadat és ő nem képes téged elfogadni, vagy ő akarja neked adni magát és te nem vagy képes elfogadni őt. Egyikőtök tehát a kispadra kerül. Ezért először arra kell rájönnöd, hogy melyikőtök kicsoda.Az is lehet, hogy kapcsolatotok már régen véget ért, a lelkedben azonban még mindig tart ez az adok-kapok, és lassanként haragot szül: "Mindenestül neked adtam magam, és még most is bánt, hogy nem fogadtál el." Ehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy én vagyok-e a tettes, aki a másikhoz közelít és ő nem tud magához engedni - akár nő vagyok, akár férfi -, vagy én vagyok az áldozat, és arra várok, hogy a másik közelítsen, habár nem tudok igazán részese lenni a kapcsolatnak?A válaszok adott esetben alaposan összezavarhatják a férfi és nő viszonyáról alkotott hagyományos nézeteket. Ha ugyanis jobban szemügyre vesszük a képet, láthatjuk, hogy itt tényleg felcserélődtek a szerepek: a nő közelít a férfihoz, pedig ez általában férfiszerep, és a férfi tartózkodó, amilyenek általában a nők szoktak lenni. A nő többet akar kapni, mint amennyit a férfi adni tud. A férfi pedig nem tud annyit adni, amennyit a nő kapni szeretne.
A megoldásMegrekedtetek ebben a helyzetben: se előre, se hátra. A probléma az, hogy csak várjátok, mi sül ki ebből. Ám ameddig csak várakozol, nem tehetsz semmit. Ha arra vársz, hogy a másik tegyen valamit, akkor nyomást gyakorolsz rá. Ha az az érzésed, hogy a másik vár rád, elfog a bűntudat. Errefelé tehát nem vezet út, pedig a megoldás igen egyszerű:Kettőtök közül a gyengébb, a döntésképtelenebb mondja szeretettel a másiknak: "Kedvesem, ez minden, amit adhatok, egyebem nekem sincs. Többre nem vagyok képes. Megértem, ha ez neked nem elég. Sőt, azt is megértem, ha keresel magadnak valakit, akitől többet kaphatsz."Kettőtök közül az erősebb, tehát aki a döntésre vár, azt mondja szeretettel a másiknak: "Kedvesem, azzal, amit tőled kapok, épp' hogy kihúzom a hónap végéig. Ha még akkor sem döntesz a közös életünkről - se vallomás, se esküvő, se semmi -, akkor szomorúan bár, de elhagylak." Néha az is elég, ha az ember magában, halkan mondja el mindezt. Persze csak akkor, ha komolyan is gondolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése