A mai nagy leckémet gyermekem tanította, mégpedig a gondolatok teremtőerejéről.
Eddig is tudtam hatalmukról, de most megéreztem és megértettem együttesen.
Tíz éves leányom ezen mondata "Jó anya, ha azt akarod, úgy fogok érezni." egyszer csak megtisztultan jelent meg bennem Bagdi Bella esti zenés hangmeditációján, öröméneklésén, mikor is arról beszélt, hogy hogyan befolyásolja életünket a magunkról alkotott képünk, az önmagunk elfogadása illetve el nem fogadása.
Hogy ki is vagyok valójában, tíz éve kezdtem el keresgélni gyermekem négy hónapos korában. Kutakodásaim során rájöttem, hogy legnagyobb tanítómestereink a gyermekeink, amennyiben megtanulunk rájuk figyelni. Csakhogy azt is tudom már mára, hogy kevés valamit tudni, érteni, azt élni, alkalmazni, használni, tenni is kell.
Eljutottam egy darabig, de mindig csak EGY darabig. A teljes egészet eddig nem sikerült megtalálnom, de egyre közelebb és közelebb kerülök magamhoz.
Ehhez segít hozzá gyermekem és az életem többi résztvevője mellett Bella és az ő tevékenykedése, melynek során megtanulhatom szeretni, elfogadni magamat.
Az eltelt negyven év alatt (hogy az előző életeket ne keverjem bele) rámpakolt sok tonnányi súlyt és a rengeteg rám ragasztgatott címkét végre elhagyom és igyekszem nem gyűjteni újabbakat. Ehhez folyamatos figyelemre, éberségre van szükségem.
Mivel ez most apadóban van, el megyek szunyókálni azzal a maradéktalan boldogsággal, melyhez ezen a teliholdas esten jutottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése