Hidd el rengeteget gondolok rád, csak nekem is annyi minden összegyűlt az elmúlt néhány hónap alatt...
Nagyon szeretném, ha megtalálnád önmagad ebben a zavaros útvesztőben ami mostanában az életünk. Persze jelenleg hatványozottan nehéz minden, így ez is.
Szívesen üzemeltetnék egy adományboltot, de úgysem lesz erőm végiggondolni, és csinálni. Most, hogy beleláttam abba, miként fordítják mások a maguk hasznára a nyomorultaknak szánt adományokat, forr bennem a fölháborodottság. Hiába próbáltam meg változtatni rajta, csak magam alatt vágtam a fát. Még örülhetek, hogy a segélyezésből nem vágtak ki miatta. Ez az Isteni gondoskodás.
Olyat felvetni a családsegítőben, hogy akkor csináljuk jól, már nem is mertem, mivel túl sok ember érdekeit sértettem volna./ Lehet, hogy nem is érdekekről van mindig szó, egyszerűen csak lustaságról, fásultságról. Ha ugyanannyi elismerést, pénzt kapnak akkor is, ha csak a minimumot nyújtják, minek törjék magukat?/ Látod, már én is megalkuszok. Akkor mit várok mástól?
Ehhez jön még a minden nap tapasztalt politika által ránk erőszakolt gazdasági nyomorba taszítás,
és reggel a kis háztartásomban lévő napi munkákhoz sincs kedvem.
Szóval másoknak sem jobb, csak nincs más lehetőség, csinálni kell.
Ugyanakkor elmondhatom, hogy az egyik legjobb döntés volt azt a kidobott cicát megmenteni. Olyan rossz, mint az ördög, de annyi örömöt ad mindnyájunknak, hogy el sem mondható. Ha nem látjuk néhány órán át, mert távol vagyunk a háztól, már hiányzik. Mindegyikünk úgy ér haza, hogy rögtön fölkapja, szeretgeti, majd csak aztán foglalkozik ilyen apróságokkal, hogy pisilés, evés stb. Tehát a teljes letargiát ő száműzi az életünkből. Köszönjük neki.
Ha véletlenül erre járnál és időd is van, ugye beugrasz hozzánk?
Mindegy milyen gondod van, nyugodtan oszd meg velünk, hátha tudunk segíteni.
Ha nem, legalább elítélés mentesen meghallgatunk.
Vigyázz magadra.
Sok csók, a mi kis családunktól!"
"Tudod M., mikor el vagyok keseredve, hogy miért nincs otthonom s családom, miért kellett nekem ekkora bolyongásba keverednem, a gyerekemet összevissza hurcolni országon át, ezt a válasz kapom: "Azért, hogy megismerkedj ezekkel az emberekkel." Ezekkel az emberekkel, kik közé TE is tartozol, kinek szíve tele van szeretettel...
Köszönlek Téged, ki most is olyan pillanatomban talált meg, mikor nagy nagy szükségem van SZERETETRE...arra, hogy kapjam, s arra hogy adhassam.
Te adtál nekem, s én is csak ennyit tudok tenni, hogy így könnyfátyolon át szavakat írok Neked, melyek nem üresek, telve vannak szeretettel..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése