2009. jún. 9.

Megint álom

Ma reggelre én álmodtam gyermekem édesapjával.
Egy lépcsőházban voltam, éppen indultam volna kifele, mikor szólt valaki, hogy megjött. Megijedtem, hirtelen nem is tudtam mit tegyek. Végül lehajtott fejjel elindultam kifele. Mikor egymás mellé értünk illedelmesen kezitcsókolomot köszönt. Nem ismert meg. Miután elhaladtunk egymás mellett visszafordult és megszólított.
 
Nagyon szerettem őt és szívem mélyén most is ugyanúgy érzek. De tudom, hogy türelmesnek kell lennem, hiszen a mögöttünk lévő XXXX év alatt begyűjtött sérüléseknek idő kell a gyógyulásukhoz. Az egymás nélkül és egymás mellett töltött idők alatti bajainkat is orvosolnunk kell. Én ezt teszem, tanulom magamat, de nem tudom, hogy ő vajon tesz-e magáért, értünk. Akar-e bennőnket, vagy sem. Harmadik hónapja semmiféle kommunikáció nincs közöttünk. Na de nem vele kell foglalkoznom, hanem magammal, és a mára már meglátott hibáimat javítani. De vajh lehet azt egyedül? Távol a probléma forrásától? Persze, hogy lehet, az előbb írtam le, hogy magamat tanulom. Ez az egyetlen út, az önmegismerés. A probléma valódi forrását megtalálni, Megérteni, Elfogadni, Megbocsátani, majd Elengedni. Ez az én MEME elméletem, amit mostmár jó lesz a gyakorlatba is beilleszteni és alkalmazni. Kapcsolatunkban nagyon sokszor a fejéhez vágtam férjemnek, hogy nem tesz semmit a javulásért, HÁÁÁT mára már látom, hogy én is többet beszéltem, mint cselekedtem. Még a kapcsolatunk elején mondta, hogy nem azzal van a baj amit, hanem ahogy mondom vagy teszem. Ez viszont is igaz.
Nagyon sok érték van benne is bennem is, de ezeket nem engedték felszínre, a bennünk lakozó kis ördögfiókák (ilyen-olyan gátak, birtoklás, uralkodás, féltékenység, irigység...), kiket nehéz fülöncsípni és még nehezebb megszelídíteni, de lehetséges. Kemény, folyamatos és kitartó munka szükségeltetik hozzá. Egyszer egy békülősdi szakaszunkban megkérdezte, hogy nem fárasztó-e állandóan a miérteket keresni.De igen, fárasztó, de ez az egyedüli fejlődést segítő, járható út.Bármilyen göröngyös is, megéri rajta haladni. Minél tovább jutok, annál egyenletesebbé válik, kisebbek lesznek a göröngyök, könnyebben szétmorzsólhatóbbá válnak.
 
Persze a pakliban az is benne van, hogy útjaink véglegesen szétválnak, de ezt nem hiszem. Azt viszont hiszem, hogy gyermekünk nem véletlenül született hozzánk, éppúgy mint mindenki máshoz sem, azért jött, hogy felébresszen, tanítson bennőnket, mégpedig a szeretetre. A kitárt karral való szeretre, melybe minden és mindenki belefér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése