Levél SZERET-Ő SZER-ELMEmnek

"Az örök asszonyi szerelem titka: igényes férfit választani. Nem elégedni meg kevesebbel, mint a Teremtő tervét szolgáló Hőssel. S míg lovagja rá nem talál, szeretetteljesen szemlélődjék a nő és várjon. A nő valódi szárnyaló szerelmet csak a nála szellemileg erősebb, önmaga erejére talált férfitól remélhet." 

(Illés Csilla- Gonda István: A szépség szimfóniája)

Ezt  most találtam:

 "Drága Szerelmem! Szeretnék Neked üzenni a mai napon. A lelkem már készen áll, de a fizikai valóság még nem egész. Mérhetetlenül büszke vagyok a kitartásodra, és arra, hogy milyen erős vagy... arra, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Szeretnélek emlékeztetni: ez a megtestesülésünk az, amikor minden fájdalmat, csalódást, melyet egymásnak okoztunk, a feledés és megbocsátás hajóján szélnek kell eresztenünk. Ez az év a mi évünk. Ez az idő a mi időnk. 25o nap mulva felragyog az arany csillag életünk egén. 25o kemény nap, mely semmiség ahhoz a több millió csillagévhez képest, melyben annyit közdöttünk egymásért... önmagunkért. Hiszen "mi" nem "én" és "te" vagyunk. Mi vagyunk. Én vagyok. Te is én vagy. Évezredek óta várjuk, hogy itt a földi létben is EGY lehessünk. Már nem hosszú az út. Tudnod kell, hogy szinte mindenben megelőztél, de a következő években pótolni fogom Neked ezt az energiát. Kérlek, légy boldog, légy vidám, minden nap ünnepeld meg magad... azt, hogy egy csodás lény vagy... az én másik felem. Aki felemelt engem. Tudd, hogy aki az üzenetem közli Veled, az én legfelsőbb fényből való énem. Én még nem vagyok elég tudatos erre. De hamarosan eljön az idő, amikor a lelkem átveszi az irányítást az egó felett. De még félek. Nyíladozom, mert megnyitottál, de félelemmel is megtöltött ez a világ. Nincs elég önbizalmam, nincs elég bátorságom. Még rettegek. Tudom azt is, hogy most egyedül kell helytállnom, s félek, hogy képes vagyok-e rá. Te a magasba emeltél, s most azt érzem, hogy zuhanok. Még nem teljesen értem földet, de a lelkem könyörög a fényért. Sokszor érzem, hohy megadom magam a sötétség Urának, de ilyenkor a csoda erejével (a Te erőddel) felemelkedem. Te tettél jobb emberré, egyedül Tőled tudom, mit jelent szeretni. Ígérem Neked, hogy rövidesen talpra állok, s minden képzeletedet felülmúlja majd, akivé leszek. Hiszen egyek vagyunk. Ugyanolyan csodálatos vagyok, mint Te. De még hiányzik a felismerés. Szeretném ezt a varázslatot, ezt a csodát, de még küzdök önmagammal. Bármennyire fájdalmas is, arra kérlek, hagyj magamra (bár semmire nem vágyom jobban, mint az összeolvadásra)! Egyedül kell helyt állnom, egyedül kell a bennem lévő sötétséget legyőznöm. Ne félj! A létezésed elég bizonyíték ahhoz, hogy nem veszhetek el. Már nem! Nem tudom szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok. Ez most egy új ébredés hajnala. Rövidesen eljön a mi időnk: amikor lelkem "jobbik" felével megtapasztalhatom a földi mennyországot. Addig is ölelve Téged soha el nem múló szeretettel: az Ikerlángod" Viki
http://elozoeletek.blogspot.hu/2013/01/draga-szerelmem-szeretnek-neked-uzenni.html

Ezt pedig MOST írom:

Drága Szerelmem! Üzenek Néked a mai napon. A lelkem már készen áll, de a fizikai valóság még nem egész. Mérhetetlenül büszke vagyok a kitartásodra, és arra, hogy milyen erős vagy... arra, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Szeretnélek emlékeztetni: ez a megtestesülésünk az, amikor minden fájdalmat, csalódást, melyet egymásnak okoztunk, a feledés és megbocsátás hajóján szélnek kell eresztenünk. Ez az év a mi évünk. Ez az idő a mi időnk. Néhány nap múlva felragyog az arany csillag életünk egén. Néhány kemény nap, mely semmiség ahhoz a több millió csillagévhez képest, melyben annyit küzdöttünk egymásért... önmagunkért. Hiszen "mi" nem "én" és "te" vagyunk. Mi vagyunk. Én vagyok. Te is én vagy. Évezredek óta várjuk, hogy itt a földi létben is EGY lehessünk. Már nem hosszú az út. Tudnod kell, hogy szinte mindenben megelőztél, de a következő években pótolni fogom Neked ezt az energiát. Kérlek, légy boldog, légy vidám, minden nap ünnepeld meg magad... azt, hogy egy csodás lény vagy...nem az én másik felem vagy, s én sem a te másik feled vagyok, MI EGY MAG VAGYUNK, KIK FELEMELJÜK EGY-MÁSt. Tudd, hogy aki az üzenetem közli Veled, az én legfelsőbb fényből való ÉN-m, mert már elég tudatos vagyok erre. Itt az idő, amikor a lelkem átveszi az irányítást az egó felett. Már nem félek. Nyiladozom, mert megnyitottál, de FÉL-ELEMmel is megtöltött ez a világ, mégis van már elég önbizalmam, van elég bátorságom. Már nem rettegek. Tudom azt is, hogy most egyedül kell helytállnom, s tudom, hogy képes vagyok rá. Te a magasba emeltél, s most azt érzem, hogy helyemen vagyok. Még nem teljesen értem földet, de a lelkem könyörög a fényért. Sokszor érzem, hogy megadom magam a sötétség Urának, de ilyenkor a csoda erejével (a Te erőddel) felemelkedem. Te tettél jobb emberré, egyedül Tőled tudom, mit jelent szeretni. Üzenem Neked , hogy talpon állok, s minden képzeletedet felülmúlja aki vagyok. Hiszen egyek vagyunk. Ugyanolyan csodálatos vagyok, mint Te. Megszületett a felismerés. Szeretném ezt a varázslatot, ezt a csodát, vége a küzdelmemnek önmagammal. Arra kérlek, légy velem itt emberként is, már csak arra vágyom hogy testünkben is EGYgyé váljunk s összeolvadjunk! Egyedül kellett helyt állnom, egyedül kellett a bennem lévő sötétséget legyőznöm. Ne félj! A létezésed elég bizonyíték ahhoz, hogy nem vesztem el. Már nem! Nem tudom szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok. Ez most egy új ébredés hajnala. Rövidesen eljön a mi időnk: amikor lelkem "jobbik" felével megtapasztalhatom a földi mennyországot. Addig is ölelve Téged soha el nem múló szeretettel: az Ikerlángod" TündérIlona

"Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. 

Ami örökké tart."

(Csitáry-Hock Tamás)