Lélektánc

Úgy, de úgy MAGához ölelt a levágott hajának köszönhetően még jobban tündöklő, gyönyörű kék szemű J., kiben az utolsó közös táncolásunk alkalmával benne maradt egy mozdulat irányomba. Vagyis a víz elemnek a föld elem felé. Meg akart ölelni, úgy be akart burkolni - így mondta, mikor K. rákérdezett, hogy mi az ami benne maradt. És az ölelés után, ahogy megkérdezte, hogy jól vagyok-e, az olyan, de olyan MÁS volt. De nem vettem róla tudomást. Hogy miért? Mert félek. Nagyon, de nagyon félek. Ezt tegnapelőtt NNG-nek mondtam ki sírva. És mitől félek? Az elutasítástól, az elhagyástól, a becsapástól, a rászedéstől. Folytassam még??? NEM FOLYTATOM!!!

BEFEJEZEM a FÉL-ELEM REZGETÉSÉT.

Müller Péter a félelmeimet ily szépen fogalmazta meg: 

"Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani."

 

Félelmeim felismeréséhez, beismeréséhez, megfogalmazásához, megéléséhez, kimondásához s elengedéséhez a mai lélektánc foglalkozás keményen, de nem durván hozzátett egy s mást:
Mindenek előtt s az előbbiek után a foglalkozás megkezdésekor való áldáskérésnél történtek. Körben álltunk, bal oldalamon J., jobbomon K., ki beszélt a mai nők elleni erőszakelleni nap mellett a szerelmesek napjáról is. Amikor a szerelemre, a szerelmesekre kérte az áldást J. érezhetően megszorította a kezem, s egyre csak szorította, gyengéden szorította, mire én visszajeleztem. Ezek olyan alig észrevehető apró kis jelzések, de én, aki tudom, hogy az apróságokban rejlenek a nagy kincsek észrevettem, figyeltem rá, s tudomást vettem róla.

Osho így ír ezen apróságokról:

Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, ezért ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. Az csak akkor következhet, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új lelkesedéssel. Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei.

Az első közös feladatban én voltam aki a megszületett gyermekről gondoskodott, amiben abszolút szabadságot adtam a léleknek és a testnek. Alig-alig érintettem, de lágyan, finoman mindig tudattam vele, hogy ott vagyok vele, mellette, s mikor jelét adta óhajának, akkor magamhoz fogadtam, s majd a legvégén mikor leborult, akkor tetőtől talpig lágyan beburkoltam. M. sírt, csendesen zokogott mikor vége lett...

A másodikban a hátunk érintkezett, ott kapcsolódtunk. Na ehhez J. lett páromnak osztva, s már az elejétől fogva elvihogtam a dolgot, mondván talán fel sem érek a hátához. Így utólag már látom, hogy pontosan úgy viselkedtem, mint a zavarban lévő ember, ki röhögéssel fedi el azt. Igen, zavarban voltam, meg féltem, mert Ő FÉRFI ÉN meg NŐ. És olyan nő vagyok, aki már nagyon-nagyon szeretne szeretni és szeretve lenni, de úgy, hogy emellett meg nagyon fél. Nem sorolom fel az előbbieket, de azoktól. A tánc alatt is nagyon féltem, meg akartam felelni, az elme totál működött s kontrollált. Irányítsak vagy ne? Lépjek vagy ne? Mozduljak vagy ne? Na így ezt nem lehet, s nem is így szoktam... Néhány pillanat volt mikor az áramlás elkapott, s totál EGYütt tudtunk lenni, s többször is éreztem, hogy teljesen rátámaszkodhatok, elbír, megtart, akarja, várja. De ez nagyon nehéz volt. Terhet rakni valaki másra, aki nem is tudom, hogy akarja-e... Jájjjj, nem tudtam kikapcsolni. Az utolsó helyzetünk az volt, hogy ő feküdt alul, én rajta és lepottyantam. Nem mertem ránehezedni, holott előtte ő feküdt rajtam...Tudom, hogy az elme rántott le róla, és tudom, hogy a szívem visszatesz s fenntart rajta. Itt most mondhatnám, hogy nem konkrétan Ő rajta, de valószínűleg hazudnék. Azt pedig nem szoktam. Legalábbis nem túl hatékonyan. Olyan kék a szeme... De nem tudhatom, hogy felesége, párja van-e blablabla...Úgyhogy MEGADOM MAGAM, TÖRTÉNJÉK, AMI KÖVETKEZIK.

Az első szabadtáncban szárnyaltam, az utolsó előtt mikor K. felhívta a figyelmünket, hogy merjünk kapcsolódni, akkor azt mondtam, hogy meneküljenek, mert én már az elsőben is igen-igen közelítgettem hozzájuk. Hát, ehhez képest...Nagy ácsorgás és csendes sírás lett. Jó sokáig csak éppen-éppen hintáztattam magamat, és vártam, hogy valaki magához öleljen. Nem történt meg, és így enélkül MAGAMtól kijöttem ebből az "önsajnáló-önsanyargató" állapotból s csendes-lassú indulás után őrületes, rohanó dühbe váltottam át, majd körbe pörögtem a termet meg a társaimat is, és végül megnyugodva, megszelídülve jártam-keltem. A végén jobbról K., balról J. kezeivel akadtak össze az enyémeim, egészen pontosan én nem kerestem őket, ők találtak meg engem. K. velem egyirányba állt, J. mellettem, ellentétesen. Nagyon hálás voltam nekik a találkozásért.

Ez a szám szólalt meg, s már az első taktusoknál eltörött a mécsesem, a szöveget meg ugye egyébként sem értem:

A kártyában négy férfi volt, akik közül egy lesz csak az igazi, s azt kell tudnom kiválasztani. Én kiválasztottam. Az egyetlent, aki új a négy közül. De mindent csak az ő akaratával egyezőleg.

NNG-vel meg azt hiszem újra játsszuk a múltat, amikor is békülni akart velem, addigra már volt Zolim.

MINDEN ÚGY VAN, AHOGY VAN, MERT ÚGY VAN.

És a lapokban az is benne volt, hogy a tavasz meghozza a szerelmet... 

"Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?" 

(Gergely Márta) 
"Létezik másfajta szeretet is. Olyan amitől elég erőt kapsz, hogy több legyél, és ne kevesebb. Amitől úgy érzed semmi sem lehetetlen. Azt akarom, hogy tudd van ilyen, és várd ki, amíg rátalálsz. Ne érd be ennél kevesebbel."

S tudom, mindez csak ezután következhet. Nálam-nekem-bennem meg van. Az elmúlt évek alatt megszületett és az utolsó 4 hónapban, életre kelt, s él az önből az ÉN-MAGAM.

"Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad." 

Müller Péter

"Összetartozni csak azok tudnak, akik megélték az egyedüllétet, különben csak elegyedésről van szó. Másképp fogalmazva, aki a szívhez az én-tudatot jelentő átmenet nélkül érkezik meg, az az összetartozást csak gyermeki módon, egyfajta családi odatartozásként képes megélni. Hiányzik az egyedüllét megtapasztalása, és képessége, ezért a kapcsolatokban hajlamos a kölcsönös függőségre. Vagyis a kapcsolaton belül ugyan szeretetben él,de függ attól,hogy a másik is szereti-e,és ily módon a szeretet rabja. Így bármilyen szeretetet érez is a szívében,ez a szeretet éretlen. Az érett szívbéli összetartozásban Önmagam vagyok, és a másik fél (vagy felek) is szabad(ok), mert azt is elviseljük, ha egyedül vagyunk.” 
Wilfried Nelles

Befűtöttem és árasztom a meleget s hogy soha el ne fogyjék, be is fogadom.

 "Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem megvalósítani ! És a szeretetre sem sóvárogni kell , nem akarni , foggal, körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá- ha azzá teszed magad: szerető emberré. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra . Mindkettőre . Csak az egyik nem elég . Tanítsd meg magad szeretni !Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá , fényessé és sugárzóvá tenni ! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel , akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget!"
(Müller Péter)

És ami a záróakkordot illeti: az utcán az elköszönő ölelés végén a magasba emelt, pont úgy, ahogy azt a boldog szerető férfi teszi a szeretett boldog nővel...