Tegnap este átjött Norbi, kivel az elmúlt hetekben időnként találkozunk, a neten chatelünk, ahol igen mély lelki és szellemi dolgokat érintünk. A testi még várat magára. A valóságban. Az ébren töltött éjszakáimban és álmomban nem. A múlt heti, február 6-ai, szerdai találkozásunk utáni éjszaka valami eszméletlen felkavaró volt. Régebben az elmémnek teret adva, elhittem volna, hogy az én paranoid, skizofrén hülyeségem vágyainak megnyilvánulása, MOST viszont már tudom, hogy ez az ÉN-MAGAM-MI-EGY tudásának üzenete.
Az írásos, nem személyes beszélgetés, ami másnap, február 7-én, csütörtökön történt:
- Többé nem jöhetsz hozzám. 19:13- Mert büdös vagyok?
- Nem. Mert én vagyok büdös.
- Mi van?
- Haggyá békén, még akkor is, ha én zargatlak, tudomást se vegyél rólam.
- Mert mi van? Kifejtenéd?
- Ki. Ha nem lennék kurva álmos és fáradt. Már megint nem aludtam egész éjszaka!
- Valamit mondhatnál.
- Mondanék, ha együtt lennénk, de mivel te ott, én itt, így csak írok. Vagy tudod mit. Nem is írok, békén hagylak a kis lelkeddel együtt, elég ha én felzaklatódtam.
- Mi van azt ne mond hogy belém szerettél.
- Hát nem mondom.
- Nem tom mi bajod komolyan.
- Majd megtudnád, ha te élted volna meg az éjszakát.
- Mert mi volt? Látomásod volt vagy mi a baj?
- AHA!!! HONNAN TUDOD?
- Mert én is forgolódtam egész este és már megtanítottál figyelni a jelekre. De mit láttál?
- TE+ÉN=MI EGYÜTT.
- Hogy szexeltünk vagy együtt éltünk?
- Együtt éltünk és ebben benne volt a szex is, és minden ami mindkettőnknek jó.
- És ettől riadtál meg ennyire? Megijesztesz azt hittem valami rosszat láttál.
- Hát nem elég rossz ez????
- Azt hittem halált láttál.
- Azt is.
- Kinek a halálát?
- Nyugi, életben maradtál. Azt kérdeztem, hogy akkor mostmár életem végéig veled leszek-e, mire azt a választ kaptam, hogy nem. A te életed végéig.
- Ezt nem értem.
- Azt jelenti, hogy együtt élünk, s te távozol előttem a másvilágba. De nem most, nyugi.
- Na most megnyugtattál.
- Mondtam, hogy inkább nem is pofázok, de hát mégse bírtam ki... Bocsánat.
- Meddig vagyok még itt ezen a földön?
- Azt nem tudom, konkrétat nem kaptam, és nem is akarok.
- Na ez fasza és kit kérdeztél?
- A lófaszt! Kit kérdeztem volna!
- A jó istennel beszélgetsz?
- Okos vagy te, látod. Ne higgy azoknak, akik lehülyéznek, meg lebunkóznak.
- Ezt álmodtad vagy ébren voltál?
- Ébren álmodtam.
- Te valóban boszorkány vagy. Hallod leblokkoltam. Ne rejtvényeket adj most nekem. Ma láttam a lányomat kész nőként, megsirattam, még nem halhatok meg, még nem!
- Norbika, egy kicsit messzire mentél, és kihagytad azt a momentumot, hogy MI EGYÜTT ÉLÜNK. Azzal mi van???
- Azaz ha nem élünk együtt akkor ez nem valósul meg?
- Annyira tudtam, hogy ez lesz a válaszod!!! Tök mindegy, hogy kivel élsz, meghalni megfogsz te is, én is és mindenki, egyszer. TE HÜLYE! NEM MOST!!!
- Akkor mi az hogy előre szaladtam, magyarázd el.
- A halállal kezdtél el foglalkozni és félni tőle. Előtte még ott az ÉLET, amire lehetőséget kapunk. Akár együtt, akár nem, érdemes ÉLNI, mint élve haldokolni, ahogy az emberek többsége teszi, úgy ahogy már beszéltünk erről.
- Értem, de akkor is félek, most beszartam.
- N, légyszi! Ne hisztizz baszdmeg, mert kupán váglak!
- Ok, de már máskor is éreztem hogy te banya vagy és te sok mindent tudsz.
- És most mi a baj ezzel?
- Semmi, csak megrémísztesz, azt érzem hogy veled nem lehet packázni, élet halálról tudsz dönteni.
- Na ez most mit jelent? Mi az, hogy én tudok róluk dönteni? Egyébként igen. De nem csak én, hanem bárki, és mindenki. Te is.
- Hogy olyan megfoghatatlan erőkkel tartasz kapcsolatot, hogy életeket dönthetsz el.
- Na akkor holnap költözhetek? Eléggé megfélemlítettelek már? ;-) :D De én nem döntök drágám senki más élete felől, csak a saját MAGAM életéről. Engem egyántalán nem a halál zaklatott fel, hanem az ami előtte van: az ÉLET. Én azzal nem tudok mit kezdeni pillanatnyilag.
- Hidd el, én sem.
- Tudod mit? Tegyük félre a témát, tegyük el magunkat holnapra, s bízzunk a MAGasabb erőkben. Én legalábbis ezt teszem, hiszek és bízok, és tudom, hogy minden úgy történik, ami értem van, s ezáltal MINDENKIÉRT.
- Ok, de intézd el hogy ne most haljak még meg.
- Én nem tudom elintézni, csakis TE!!! Azzal, hogy nem rettegsz tőle, nem FÉLsz. Sajnálom, hogy felzaklattalak, de tudom, ÉRTED van. Szép álmokat.<3
- Jó éjt neked is. 20:17
És az éber álomban történtek:
- Ő a TÁRSAD.
- Ki? Norbi?
- Igen. Már régen EGY-MÁSra leltetek, de MOST jött el az TI ÉLETetek EGYÜTT.
- És ekkor láttam, magunkat Norbi. jelenlegi otthonában, a lakásban, ahol sokat voltunk együtt annak idején, ahol mostanában sokat van jelen az élettársa. Merthogy van neki. (Aki miatt elhagyta a feleségét és két gyermekét immáron hét éve.) Konkrét képeket nem láttam, érzések voltak, melyek csupa-csupa jók voltak, s ekkor kérdeztem meg, hogy akkor most már életem végéig így lesz-e, s erre kaptam a fent már leírt választ, és konkrét képeket, melyekben már a szülei házában voltunk, ahol annak idején ténylegesen sokat voltunk együtt, tulajdonképpen nap mint nap, majdnem úgy, mint akik EGYÜTT ÉLnek.
Az első amit láttam és éreztem, az egy kemence építése volt az előszobából átminősített jelenleg is nappaliként működő szobában. Nem igen értettem, hogy miért is oda, egészen addig, míg spirimamival nem beszélgettünk az ő terveiről, amiben a két oldalról használható kemence is szerepel. Na ekkor beugrott, s megértettem a MI kemencénknek az elhelyezkedését és lényegét.
A második képben állatokat láttam, s növényeket a kertben, amiket MI gondozunk.
A harmadik kép a régi tésztaműhelyben zajlott, ahol annak idején szintén sokat-sokat tevékenykedtünk mi együtt, s tettük azt MOST is. Húztuk a cérnametéltet MI ketten.
Na ekkor már nem bírtam tovább, s hangosan, nevetve megkérdeztem: "Komolyan, tényleg, ezt így mind együtt??? És hogyan, mikor, miért???" Merthogy ekkor az elmém megpróbált közbeavatkozni, s hozni a földi, emberi akadályokat, mint pl. élettárs, s mellette a jelenlegi szerelem, kik persze nem egy testben vannak, s egyik sem én vagyok.
- Mindent a maga RENDjében.
- Ám legyen. Megadom MAGAM, semmit nem akarok, s mindent akarok. Történjék minden úgy, ahogy RENDben VAN. Erre Eckhart Tolle ezt mondja:
És ezután kezdődött el az elmebeli ámokfutásom. Minden gondolatom ekörül az éjszakai történés körül forgott, képtelen voltam tőle elszakadni, akármennyire is akartam, szexuálisan úgy felaljzódtam, hogy csak no... Végre pénteken délután megérkezett a megÉRTés, hogy mi is történik velünk: Kaptunk egy új lehetőséget EGYÜTT AZ ÉLETRE, melyre 20 éve még nem voltunk érettek.
Akkor Zoli közbelépett, s elválasztott bennőnket a fejlődésünk ÉRdekében, MOST közbelép, s összeköt MInket. Ugyanis ma, február 12-én van, hogy 20 évvel ezelőtt először, s holnap lesz 18 éve, hogy utoljára öleltem őt, a férjemet, kit Norbival való szakításunk után elsőnek "kiszúrtam" MAGAMnak.
Egészen véletlen vajon, hogy hétfőn arra kértem Norbit, hogy ezen estén jöjjék át? : "Norbika drága, még elkerülgethetjük egymást jó sokáig, de én inkább szeretnék pontot, vagy pontokat tenni a dolgunk végére. Szeretném, ha holnap átjönnél..." Az elkerülgetés a múltunkra vonatkozik, ahol hosszú hónapokig kerülgettük egymást, mint macska azt a bizonyos forró kását, s eljátszottuk magunknak és másoknak is, hogy barátságon kívül semmi nincs közöttünk, miközben izzott a levegő körülöttünk, s kimondatlanul bár, de majd meg őrültünk a másikért. Én most pontosan ezeket az érzéseket fedeztem fel s azonosítottam be MAGAMban MAGAMmal miközben teltek a napok, melyekben javarészt egyedül voltam itthon, s hallgattam ezt meg azt a neten, meg vasárnap spirimamihoz mentem egészen véletlenül a nyári erdélyi útnak a részletével, hétfőn meg BrigiBoszoBarátnőmmel trécseltem. Mindenhonnan MAGAMhoz vettem az éppen szükségeset, s hétfőn este írtam Norbinak, mikor még nem jutott eszembe a férjem megismerésének és halálának időpontja, s ezen múltbéli események összefűzése a JELENnel.
Említettem többször is a véletlent, amiről aki ismer, az jól tudja, hogy nem hiszek. Tudom, hogy minden okkal történik akkor és ott, ahol és amikor.
Ennek a tudásomnak köszönhetően az unokaöcsém és köztem történt délutáni szócsata, szópárbaj csak pillanatnyilag tudott a padlóra küldeni, honnan az erdőben a járatlan utakat járva, sok-sok könny kíséretében és a fákból, növényekből, a természetből áradó tisztaság és szeretet felsegített. Erőteljes zokogás közepette néhányszor kimondtam magamban, hogy gyenge és erőtlen vagyok, kit a nagyobb és erősebb könnyedén eltipor, s én ezt így már nem bírom, nem akarom tovább csinálni, melynek a vége az lett, hogy jól megerősödtem. Addig addig sikerült EGYKÉNT EGYÜTT lennem a természettel, hogy minden a helyére került bennem, a Norbival kapcsolatos ámokfutásommal kapcsolatban is. Teljesen letisztult előttem-bennem, hogyan váltam az önös ego martalékává, hogyan falta fel az erős a gyengébbet, és hogyan vált erőssé és gyengévé az ÉN egyik és másik része.
Mire Norbi átért alaposan kiglancoltam MAGAMat minden szinten, s minden lehetőségnek álltam elébe, minden el- és befogadására felkészülten MAGAMban MEGERŐSÖDVE és meglátva azt, hogy a kimondatlan szavak elfojtásában kerengek, melyről szeretett Osho így ír:
Az egyik lehetőség a fizikai szintű testi eggyé válás volt, melyhez manipulatíve a nők olykor, gyakran-gyakran bevetik csáberejüket. Hát ezt vele szemben, egy szál köntösben ülve megtettem én is, elmondtam neki is, s maradtunk továbbra is KÖZÖSen, egymással szemben ÜLve.
A másik lehetőség a testiségen felülemelkedve és túljutva egy MAGasabb szintű EGGYÉ VÁLÁS volt, mely a pillanatok egymásutánjában pillanatról pillanatra megtörtént, s el nem illant az együttlétünk alatti két órában egyszer sem. A drámától a tragédián át és komédiáin keresztül eljutottunk VÉG-VÍGjátékhoz, melyben mindketten jól éreztük MAGunkat és EGY-MÁSt, s jutottam el arra a felismerésre, hogy csuda jó barátként voltunk együtt ezen idő alatt. Olyan igazi BARÁTként, kivel Ő-SZINT-ÉN mindenről és bármiről beszéltünk a FÉL-ELEM bármelyik megnyilvánulási arca nélkül.
Nem hunytunk szemet álszenten a köztünk továbbra is vibráló emberi, férfi-nő közti szexuális érzéseink felett sem, s egészen addig el is merészkedtünk, mint a vasárnap éjszakai álmomban. Hogy mi volt az? Jaj nekem! Hát akkor MOST őszintén kitárom MAGAM, bár elég intim és másokkal meg nem osztós dolgot rejt. Nem, nem a szexet. Ha az lenne, még csak ennyike kis rövid pillanatokig sem okozna nehézséget a róla való beszédre rászánni magamat. Na, de elmúlt a szégyenlősségem, így hát gyorsan leírom a rövidke, de sokat mondó tartalmas álmomat: Feküdtünk egy ágyban Norbival, én a háton, ő hason, egymáson, de mégis inkább egymás mellett s aludtunk. Én ezen alvásom közben éreztem, hogy az alsó-hátsófertályamból valami megindul belőlem kifele akadálytalanul, lassan, könnyedén, egyenletesen. Egy vastag, nem túl hosszú, de nem is túl rövid, egybefüggő salakanyag-végtermék, azaz szar volt. Ezután Norbi hirtelen felemelkedik, felém hajol és elkezd csókolgatni, vagyis csak kezdene, mert nem engedem neki, hanem szeretetteljesen eltolom magamtól, de közben csókoljuk egymást, s elmondom, hogy előbb ki kell mennem fürdeni, mert beszartam. (Bocsánat, használhatnám a lágyabb hangzású és gyermekkorunkból rajtunk ragadt bekakiltam és kaka-kaki szavakat is, de mivel felnőttem, vállalom a szart a maga valójában.) Eközben a kisszobából, a hajdani gyerekszobából, átmentünk a szomszédos nagyszobába - ahol jelenleg lakok, és ami hajdanán a szüleimé volt, de amióta elköltöztünk a városból és nekik adtam az óriási 2x2 m-es sok-sok gyermeket váró franciágyunkat, azóta a kisszobában laknak vele. Az ajtót rácsuktam a kisszobára - most is érzem a kilincs lenyomását, az ajtó behúzását és hallom az ajtó kattanását - és ezután az a kép és annak az érzése él nagyon élénken bennem, ahogy állunk összeölelkezve, csókolózva, majd ahogy a nyakamat és arcomat csókolgatja Norbi. Jáááj, be jó volt! Ezután már a tusban látom magamat, miközben valami zajt hallok kintről, miről azt vélem, hogy Norbi jön ki a szobából s nézek a fürdő ajtaja felé, ahonnan várom a bejövetelét. Hát azt várhattam, mert a zaj meg az ajtónyitás stimmelt, csak a személy meg a hely nem. Ugyanis aki a zajt csapta az apám volt és a valóságban, vagyis itt felébredtem.
Szóval nyakig jutottunk a való életben is, az álom értelmezésében pedig addig jutottam, hogy miután szépen, lazán, könnyedén magam mögött hagytam, hagytuk a megemésztettet, az elmúltat, a gyermekkort megtisztulva, ITT VAGYOK EGY-MAGAM. S van egy BARÁTom, kire semmit nem erőltetek rá, kit meg sem erőszakolok semmilyen szinten, egyszerűen élvezem az ÉLET-M, s örülök, hogy ez megint egy remek nap az életre, melyben éppen ezekre sikerült keresés nélkül rátalálnom:
"A barátok nagyon ritka drágakövek. Mosolyt varázsolnak az arcodra, és bátorságot adnak sikereidhez.
Meghallgatnak , meg dicsérnek, és mindig nyitva tartják a szívüket NEKED! "
- És ekkor láttam, magunkat Norbi. jelenlegi otthonában, a lakásban, ahol sokat voltunk együtt annak idején, ahol mostanában sokat van jelen az élettársa. Merthogy van neki. (Aki miatt elhagyta a feleségét és két gyermekét immáron hét éve.) Konkrét képeket nem láttam, érzések voltak, melyek csupa-csupa jók voltak, s ekkor kérdeztem meg, hogy akkor most már életem végéig így lesz-e, s erre kaptam a fent már leírt választ, és konkrét képeket, melyekben már a szülei házában voltunk, ahol annak idején ténylegesen sokat voltunk együtt, tulajdonképpen nap mint nap, majdnem úgy, mint akik EGYÜTT ÉLnek.
Az első amit láttam és éreztem, az egy kemence építése volt az előszobából átminősített jelenleg is nappaliként működő szobában. Nem igen értettem, hogy miért is oda, egészen addig, míg spirimamival nem beszélgettünk az ő terveiről, amiben a két oldalról használható kemence is szerepel. Na ekkor beugrott, s megértettem a MI kemencénknek az elhelyezkedését és lényegét.
A második képben állatokat láttam, s növényeket a kertben, amiket MI gondozunk.
A harmadik kép a régi tésztaműhelyben zajlott, ahol annak idején szintén sokat-sokat tevékenykedtünk mi együtt, s tettük azt MOST is. Húztuk a cérnametéltet MI ketten.
Na ekkor már nem bírtam tovább, s hangosan, nevetve megkérdeztem: "Komolyan, tényleg, ezt így mind együtt??? És hogyan, mikor, miért???" Merthogy ekkor az elmém megpróbált közbeavatkozni, s hozni a földi, emberi akadályokat, mint pl. élettárs, s mellette a jelenlegi szerelem, kik persze nem egy testben vannak, s egyik sem én vagyok.
- Mindent a maga RENDjében.
- Ám legyen. Megadom MAGAM, semmit nem akarok, s mindent akarok. Történjék minden úgy, ahogy RENDben VAN. Erre Eckhart Tolle ezt mondja:
És ezután kezdődött el az elmebeli ámokfutásom. Minden gondolatom ekörül az éjszakai történés körül forgott, képtelen voltam tőle elszakadni, akármennyire is akartam, szexuálisan úgy felaljzódtam, hogy csak no... Végre pénteken délután megérkezett a megÉRTés, hogy mi is történik velünk: Kaptunk egy új lehetőséget EGYÜTT AZ ÉLETRE, melyre 20 éve még nem voltunk érettek.
Akkor Zoli közbelépett, s elválasztott bennőnket a fejlődésünk ÉRdekében, MOST közbelép, s összeköt MInket. Ugyanis ma, február 12-én van, hogy 20 évvel ezelőtt először, s holnap lesz 18 éve, hogy utoljára öleltem őt, a férjemet, kit Norbival való szakításunk után elsőnek "kiszúrtam" MAGAMnak.
Egészen véletlen vajon, hogy hétfőn arra kértem Norbit, hogy ezen estén jöjjék át? : "Norbika drága, még elkerülgethetjük egymást jó sokáig, de én inkább szeretnék pontot, vagy pontokat tenni a dolgunk végére. Szeretném, ha holnap átjönnél..." Az elkerülgetés a múltunkra vonatkozik, ahol hosszú hónapokig kerülgettük egymást, mint macska azt a bizonyos forró kását, s eljátszottuk magunknak és másoknak is, hogy barátságon kívül semmi nincs közöttünk, miközben izzott a levegő körülöttünk, s kimondatlanul bár, de majd meg őrültünk a másikért. Én most pontosan ezeket az érzéseket fedeztem fel s azonosítottam be MAGAMban MAGAMmal miközben teltek a napok, melyekben javarészt egyedül voltam itthon, s hallgattam ezt meg azt a neten, meg vasárnap spirimamihoz mentem egészen véletlenül a nyári erdélyi útnak a részletével, hétfőn meg BrigiBoszoBarátnőmmel trécseltem. Mindenhonnan MAGAMhoz vettem az éppen szükségeset, s hétfőn este írtam Norbinak, mikor még nem jutott eszembe a férjem megismerésének és halálának időpontja, s ezen múltbéli események összefűzése a JELENnel.
Említettem többször is a véletlent, amiről aki ismer, az jól tudja, hogy nem hiszek. Tudom, hogy minden okkal történik akkor és ott, ahol és amikor.
Ennek a tudásomnak köszönhetően az unokaöcsém és köztem történt délutáni szócsata, szópárbaj csak pillanatnyilag tudott a padlóra küldeni, honnan az erdőben a járatlan utakat járva, sok-sok könny kíséretében és a fákból, növényekből, a természetből áradó tisztaság és szeretet felsegített. Erőteljes zokogás közepette néhányszor kimondtam magamban, hogy gyenge és erőtlen vagyok, kit a nagyobb és erősebb könnyedén eltipor, s én ezt így már nem bírom, nem akarom tovább csinálni, melynek a vége az lett, hogy jól megerősödtem. Addig addig sikerült EGYKÉNT EGYÜTT lennem a természettel, hogy minden a helyére került bennem, a Norbival kapcsolatos ámokfutásommal kapcsolatban is. Teljesen letisztult előttem-bennem, hogyan váltam az önös ego martalékává, hogyan falta fel az erős a gyengébbet, és hogyan vált erőssé és gyengévé az ÉN egyik és másik része.
Mire Norbi átért alaposan kiglancoltam MAGAMat minden szinten, s minden lehetőségnek álltam elébe, minden el- és befogadására felkészülten MAGAMban MEGERŐSÖDVE és meglátva azt, hogy a kimondatlan szavak elfojtásában kerengek, melyről szeretett Osho így ír:
Az egyik lehetőség a fizikai szintű testi eggyé válás volt, melyhez manipulatíve a nők olykor, gyakran-gyakran bevetik csáberejüket. Hát ezt vele szemben, egy szál köntösben ülve megtettem én is, elmondtam neki is, s maradtunk továbbra is KÖZÖSen, egymással szemben ÜLve.
A másik lehetőség a testiségen felülemelkedve és túljutva egy MAGasabb szintű EGGYÉ VÁLÁS volt, mely a pillanatok egymásutánjában pillanatról pillanatra megtörtént, s el nem illant az együttlétünk alatti két órában egyszer sem. A drámától a tragédián át és komédiáin keresztül eljutottunk VÉG-VÍGjátékhoz, melyben mindketten jól éreztük MAGunkat és EGY-MÁSt, s jutottam el arra a felismerésre, hogy csuda jó barátként voltunk együtt ezen idő alatt. Olyan igazi BARÁTként, kivel Ő-SZINT-ÉN mindenről és bármiről beszéltünk a FÉL-ELEM bármelyik megnyilvánulási arca nélkül.
Nem hunytunk szemet álszenten a köztünk továbbra is vibráló emberi, férfi-nő közti szexuális érzéseink felett sem, s egészen addig el is merészkedtünk, mint a vasárnap éjszakai álmomban. Hogy mi volt az? Jaj nekem! Hát akkor MOST őszintén kitárom MAGAM, bár elég intim és másokkal meg nem osztós dolgot rejt. Nem, nem a szexet. Ha az lenne, még csak ennyike kis rövid pillanatokig sem okozna nehézséget a róla való beszédre rászánni magamat. Na, de elmúlt a szégyenlősségem, így hát gyorsan leírom a rövidke, de sokat mondó tartalmas álmomat: Feküdtünk egy ágyban Norbival, én a háton, ő hason, egymáson, de mégis inkább egymás mellett s aludtunk. Én ezen alvásom közben éreztem, hogy az alsó-hátsófertályamból valami megindul belőlem kifele akadálytalanul, lassan, könnyedén, egyenletesen. Egy vastag, nem túl hosszú, de nem is túl rövid, egybefüggő salakanyag-végtermék, azaz szar volt. Ezután Norbi hirtelen felemelkedik, felém hajol és elkezd csókolgatni, vagyis csak kezdene, mert nem engedem neki, hanem szeretetteljesen eltolom magamtól, de közben csókoljuk egymást, s elmondom, hogy előbb ki kell mennem fürdeni, mert beszartam. (Bocsánat, használhatnám a lágyabb hangzású és gyermekkorunkból rajtunk ragadt bekakiltam és kaka-kaki szavakat is, de mivel felnőttem, vállalom a szart a maga valójában.) Eközben a kisszobából, a hajdani gyerekszobából, átmentünk a szomszédos nagyszobába - ahol jelenleg lakok, és ami hajdanán a szüleimé volt, de amióta elköltöztünk a városból és nekik adtam az óriási 2x2 m-es sok-sok gyermeket váró franciágyunkat, azóta a kisszobában laknak vele. Az ajtót rácsuktam a kisszobára - most is érzem a kilincs lenyomását, az ajtó behúzását és hallom az ajtó kattanását - és ezután az a kép és annak az érzése él nagyon élénken bennem, ahogy állunk összeölelkezve, csókolózva, majd ahogy a nyakamat és arcomat csókolgatja Norbi. Jáááj, be jó volt! Ezután már a tusban látom magamat, miközben valami zajt hallok kintről, miről azt vélem, hogy Norbi jön ki a szobából s nézek a fürdő ajtaja felé, ahonnan várom a bejövetelét. Hát azt várhattam, mert a zaj meg az ajtónyitás stimmelt, csak a személy meg a hely nem. Ugyanis aki a zajt csapta az apám volt és a valóságban, vagyis itt felébredtem.
Szóval nyakig jutottunk a való életben is, az álom értelmezésében pedig addig jutottam, hogy miután szépen, lazán, könnyedén magam mögött hagytam, hagytuk a megemésztettet, az elmúltat, a gyermekkort megtisztulva, ITT VAGYOK EGY-MAGAM. S van egy BARÁTom, kire semmit nem erőltetek rá, kit meg sem erőszakolok semmilyen szinten, egyszerűen élvezem az ÉLET-M, s örülök, hogy ez megint egy remek nap az életre, melyben éppen ezekre sikerült keresés nélkül rátalálnom:
"A barátok nagyon ritka drágakövek. Mosolyt varázsolnak az arcodra, és bátorságot adnak sikereidhez.
Meghallgatnak , meg dicsérnek, és mindig nyitva tartják a szívüket NEKED! "
"Hiszek abban, hogy a barátságból kialakuló
szerelmi kapcsolat jóval tartósabb és mélyebb, de természetesen nem
hiányozhat az a bizonyos szikra sem."
Továbbra is fenntartom, hogy semmit nem erőltetek, egyszerűen csak FIGYELEK magamra és a jelekre, és tudom, hogy egy valami biztos és állandó: A VÁLTOZÁS. Azt tudom, hogy a MOSTani Norbi életre keltette a MOSTani Tündinek, mi az amire szükség van egy KAPcsolatban, mitől kapcsolat egy kapcsolat, mi az a kapocs, mi összeköt s összetart két embert, két lelket: a TELJES KÖRű FIGY-ELEM, mely SZER-ETET-TELJES, vagyis a TELJES-KÖR, melynek nincs se eleje se vége, nincs első s nincs második, nincs én meg nincs te, MI van, s így van TELJES-EGÉSZ.
És mivel figyelek, ezért megláttam azokat a jeleket, mik alapján tegnap kimondtam Norbinak, hogy a jelenlegi élettársával vége a kapcsolatának. Mik ezek?
Az első: aznap, pénteken mikor rájöttem, hogy mi is történik most kettőnkkel, a kettőnk közös életével, aznap, körülbelül abban az időben, - vagy ha nem lennék visszafogott, azt mondanám, hogy tutira egyidőben - Norbi lecserélte a facebookon lévő magánéletis profilképét közéletisre, vagyis ahol eddig az élettársával volt látható, ott most a munkájában, a szellemisége foglal helyet.
A második nem tőlem ered, hanem tőle: azt álmodta az elmúlt napokban - most ha megint nem lennék visszafogott azt mondanám, hogy az én vasárnapi álmommal egyidőben -, hogy a volt felesége a kisebbik lányukkal a fürdőszobában van, ő pedig bent ül a szobában és sír mert szerelmes lett, majd bemegy a fürdőbe és közli a feleséggel és a kislánnyal, hogy elhagyja őket és becsukja maga mögött az ajtót.
Ezek talán megint véletlen egybecsengések lennének, többek között hogy mindketten becsuktuk magunk mögött az ajtót? Van akinek igen, nekem továbbra is hangsúlyozom, hogy nem, mert VÉLETLENEK NINCSENEK.
És azt is hangsúlyozom ismételten, hogy senkit és semmit se nem erőltetek, se meg nem erőszakolok, egyszerűen csak FIGY-ELMEs vagyok, de nem engedem szabadon garázdálkodni eme elmét, mert TUDOK, AMIT TUDOK, VAGYOK, AKI VAGYOK, ki TÜR-ELMEsen szereti és tudja a RENDet.
És mivel azt is tudom, hogy ami velem történik az nem csak velem történik, ezért azt is tudom, hogy a NAGY EGÉSZ vonatkozásában a mi kettőnk története azt mutatja, hogy kapunk új lehetőséget az ÉLETre, de hogy élünk-e vele, csakis rajtunk múlik. Alszunk-e tovább álmatlanul vagy felébredve merünk-e álmodni.
Mielőtt nekikezdtem ennek a bejegyzésnek bekevertem, s bedagasztottam egy új recept alapján egy kenyeret, ami miközben írtam, hat óra alatt jól megkelt, majd meg is sült. Isteni finomra és szépre. Ez az új ÉLET-Mbeli három héten belül a második kenyerem, de az első, ami jól sikerült. Vajon ez mit jelent? ;-)
A másik fontos dolog, hogy párhuzamosan ezzel az írásommal, a hoxa naplómban megírtam a férjem halálának történetét, amire eddig még nem került sor. Éppen pont most. Vajon véletlenül? ;-)
És mivel figyelek, ezért megláttam azokat a jeleket, mik alapján tegnap kimondtam Norbinak, hogy a jelenlegi élettársával vége a kapcsolatának. Mik ezek?
Az első: aznap, pénteken mikor rájöttem, hogy mi is történik most kettőnkkel, a kettőnk közös életével, aznap, körülbelül abban az időben, - vagy ha nem lennék visszafogott, azt mondanám, hogy tutira egyidőben - Norbi lecserélte a facebookon lévő magánéletis profilképét közéletisre, vagyis ahol eddig az élettársával volt látható, ott most a munkájában, a szellemisége foglal helyet.
A második nem tőlem ered, hanem tőle: azt álmodta az elmúlt napokban - most ha megint nem lennék visszafogott azt mondanám, hogy az én vasárnapi álmommal egyidőben -, hogy a volt felesége a kisebbik lányukkal a fürdőszobában van, ő pedig bent ül a szobában és sír mert szerelmes lett, majd bemegy a fürdőbe és közli a feleséggel és a kislánnyal, hogy elhagyja őket és becsukja maga mögött az ajtót.
Ezek talán megint véletlen egybecsengések lennének, többek között hogy mindketten becsuktuk magunk mögött az ajtót? Van akinek igen, nekem továbbra is hangsúlyozom, hogy nem, mert VÉLETLENEK NINCSENEK.
És azt is hangsúlyozom ismételten, hogy senkit és semmit se nem erőltetek, se meg nem erőszakolok, egyszerűen csak FIGY-ELMEs vagyok, de nem engedem szabadon garázdálkodni eme elmét, mert TUDOK, AMIT TUDOK, VAGYOK, AKI VAGYOK, ki TÜR-ELMEsen szereti és tudja a RENDet.
És mivel azt is tudom, hogy ami velem történik az nem csak velem történik, ezért azt is tudom, hogy a NAGY EGÉSZ vonatkozásában a mi kettőnk története azt mutatja, hogy kapunk új lehetőséget az ÉLETre, de hogy élünk-e vele, csakis rajtunk múlik. Alszunk-e tovább álmatlanul vagy felébredve merünk-e álmodni.
Mielőtt nekikezdtem ennek a bejegyzésnek bekevertem, s bedagasztottam egy új recept alapján egy kenyeret, ami miközben írtam, hat óra alatt jól megkelt, majd meg is sült. Isteni finomra és szépre. Ez az új ÉLET-Mbeli három héten belül a második kenyerem, de az első, ami jól sikerült. Vajon ez mit jelent? ;-)
A másik fontos dolog, hogy párhuzamosan ezzel az írásommal, a hoxa naplómban megírtam a férjem halálának történetét, amire eddig még nem került sor. Éppen pont most. Vajon véletlenül? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése