Csoda csoda után

Jaj, hol is kezdjem?!

Az elején.
A múlt hetet Zalaegerszegen töltöttem K. barátnőmnél. Egyik este elmentünk egy barátnőjéhez, ahol cigány-kártyát vetett mindkettőnknek. Én az elején minden lehetséges "rossz" lapot kihúztam a múltra, majd a jövőbe, ami a jelen, jöttek a "jó" lapok. Benne: otthon férfi vár meglepetéssel, szerelem, boldogság, de még kicsi szomorúság.
Ott létem alatt elolvastam az Ízek, imák, szerelmek című könyvet, melynek film változatát sokszor láttam már, de a könyvvel nem ér fel. Ahogy olvastam, tökéletesen végig vitt az eddigi életemen, s megmutatta az út végét, mely igazából egy újnak a kezdete.
Hazafele jövet a hét és fél órás buszozásom alatt Osho életéről írott könyvet olvastam, miközben megkérdeztem tőle, hogy miért érzem őt olyan nagyon MAGAMnak, mire rávezetett, hogy EGYezik a születési számunk, vagyis mindketten 37/10-ek vagyunk. Bármit olvasok tőle, olyan, mintha ÉN mondanám, belőlem szólna. A spirituális útjukon az emberek egy bizonyos szint elérésekor jutnak el ő hozzá, ezzel ellentétben én vele indultam. Az én utam a bárányfelhők útja volt az első olvasmányom tőle, s már akkor és azóta is nagyon szeretem őt. Mostanra szerelmes vagyok beléje, vagyis szerelmes vagyok MAGAMba. Ezt csak az értheti, aki TELJESEN SZABAD, de nem tökéletes. Imádom!
Hazaértem, s gyorsan át- vagyis visszaköltöztem a barátnőm lakásába, mivel az apám "kitagadott" menet közben, melyért nagyon hálás vagyok neki, mert így kaptam meg a VALÓDI TELJES SZABADSÁGot.
A hét vége fele NNG-vel lebeszéltük írásban, hogy ha hazaértem beteljesítjük a néhány hónapja tartó előjátékunkat, s amint végeztem az áthurcolással és az edzéssel szóltam neki, hogy jöhet.
És jött.
És szeretkeztünk.
És olyan volt, mint régen.

Szeretkezés után beszélgettünk. Sokat és mindenről, többek között arról is, hogy ez az apám lakásában nem történhetett meg, ahol annak idején, fiatalkorunkbéli együtt járásunkkor sokszor-sokszor, mert már felnőttünk, s most a jelenünkben, az önálló FEL-NŐTT életünkben élhettük csak meg újra. Semmit nem változtunk, miközben teljesen megújultunk, de a végére még nem értünk a változásunknak, hisz az folyamatos, s ez tart bennőnket és mindenkit életben.
Miután elment s én nyugovóra tértem kértem az égieket, hogy adjanak neki álomban, vagy ébren, vagy mindkét formában segítséget, hogy a felébredési folyamatában tovább tudjék haladni. Erre már a MÁS-LÉTben lévő édesapját is kértem, mikor egészen véletlenül a buszon való szendergésemből ott ébredtem meg, ahol az mindig jelezte, hogy érdekes módon ott az autó mindig megráng.
Hajnali egy órakor felébredtem, s írni kezdtem. Nem tudtam, hogy mit, mert nem olvastam vissza, mint ahogy azt a tisztánhallásnál javasolják. Utóbb rájöttem, hogy róla, a gyerekkoráról írtam.
Másnap írtam NNG-nek, és közéleti segítséget kértem tőle a hitelügyben, melyre egész nap nem válaszolt, és ez gyanús volt. Valamit éreztem, de nem tudtam mi az, csak azt, hogy valami nincs rendben.
Szerdán sem válaszolt, sőt a telefonos facebook elérhetősége is ki volt kapcsolva, ami nem szokott lenni. Este családállításon voltam, ahonnan kilenc után értem haza, s éppen csak annyira mentem fel a netre, hogy megnézzem a facebookot, ott is egyetlen egy megosztást a tudatos népbutításról, majd indultam ki cigizni, mikor közel tíz órához, csörgött a telefonom, s NNG hívott. Mikor megláttam, hogy ő az, tudtam, hogy baj van otthon a nem jól működő kapcsolatában. Miután felvettem, csak annyit kérdezett, hogy: "Nálad aludhatok?", én pedig csak annyit válaszoltam, hogy: "Gyere."
És jött.
És nem szeretkeztünk.
Anyaszült meztelenül feküdtem mellé az ágyba, mely meztelenség nem a szexualitásnak szólt, hanem a puszta érintésnek.
És beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk. Hol sírtunk, hol nevettünk, csapongtunk. Én nem sírtam, én szeretgettem, s szerettem őt.
És most jön egy CSODA: elmondta, hogy kedden reggelre, vagyis mikor én megkértem a segítséget neki, álmodott. Azt álmodta, hogy az élettársa megcsalja, s ezért reggel kicsivel később utána ment a boltba, ahol kávézni szoktak, ahol valóban szembetalálta magát azzal, hogy a lány hirtelen felugrott a kávézás közepén, s átment a szomszédos üzletükbe, amit nem értett. Egészen addig, míg szembe nem találta magát az egykori férfival, kivel viszonya volt a lánynak. És láss, csodát az álom nem hazudott. Konkrétan ugyan nem történt semmi, na de hát ezek a fránya véletlenek, hogy pont így egybeesnek! Ekkor még nem történ semmi, viszont a szokásos esti presszós kiruccanása közben, egyszer csak a szokottnál jóval korábban az az érzés tört reá, hogy haza kell mennie, s mindent őszintén elmondania az élettársának az ő saját viszonyáról, amit a leány barátnőjével tart fenn - igaz egy hónapja távban, mert az külföldre ment dolgozni - és aki 18 évvel fiatalabb nála. Egészen véletlenül pont annyi idős, mint én voltam a szakításunkkor, s egészen véletlenül ő a második nő az életében, kivel ugyanazt élte meg szeretkezés közben, amit velem együtt annak idején.
És hazament, és elmondta, és arra kérte a lányt is, hogy ő is legyen őszinte, de az az ő megélése-megérzése szerint nem volt az. Kicsit összevitáztak, de nem súlyosan, s visszament a presszóba, de röviddel később újra visszament, mert olyan információ jutott a tudomására, ami hiteles forrásból származik és alátámasztotta a lány hazugságát a viszonyáról. Kérdőre vonta, s ismét kérte az őszinteségét, melyet ismét nem kapott meg. Lefeküdt az ágyukba, ahol azt érezte, hogy nem tud egy helyen maradni azzal az emberrel, akivel hét évet együtt élt, és azt sem tudja, hogy valójában ki is az, s nem tud benne megbízni. (NNG-nek "mentsége" van a félrelépésekre, mert az összeköltözésük előtt mindent őszintén elmondott a lánynak erre vonatkozólag s arra kérte, hogy csak akkor jöjjék hozzá, ha el tudja azt fogadni, hogy ezen nem tud, és nem fog változtatni.) Felmerült benne az öngyilkosság lehetősége, hogy beül az autóba, s eléje fordul egy kamionnak. Meg az is, hogy milyen balga, hogy még egy töltényt sem hozott magával a katonaságtól, melyet szájába véve, s kalapáccsal ráütve szétrobbantaná a fejét. És legvégső megoldásként jutottam én az eszébe, s hívott fel, s jött el.
És ez a második CSODA. Hogy én jöttem a képbe, ahogy a kártyában az itthon váró férfi meglepetése.
Na az éjszaka folyamán nem sokat aludtam, amit igen, azt is inkább éberalvásban, hisz nagyon elszoktam attól, hogy valaki mellettem feküdjék, s én valaki mellett feküdjek pucéran összebújva. Igaziból csak én voltam pucér, s csak én bújtam és szeretgettem, simogattam, s lecsókoltam arcáról a könnyeit.
Valamikor még este megkérdezte, s megkért, hogy elmennék-e az élettársához beszélni vele, csakhogy mivel ilyen "boszi" képességeim vannak, nézzem már meg élőben, hogy mi a benyomásom róla. Igent mondtam, mert úgy éreztem, hogy az a lélek is segítségre szorul, melyet lehet, hogy meg tudok neki adni, ha kéri és az én célom nem az, hogy szétválasszam őket, hanem az, hogy boldoggá tegyem az életüket. Akár így, akár úgy. Ez a vállalt feladatom, ez a küldetésem. A felébredt emberi lelkek segítése az útjukon.
És reggel jött a harmadik CSODA. Megint álmodott. Egy angol mondat ragadt meg benne, amit erősen memorizált, hogy reggel elmondja nekem: "P.S. I LOVE YOU ONLY YOU T.D." Amint kimondta, én értettem az üzenetet! Láttam a filmet is, melynek a P.s i love you a címe, a nevem pedig TünDi. Ő nem tudta, vagy csak nem akarta tudni, de én nem mondtam meg neki, csak annyit, hogy majd rájön. És rájött abban a pillanatban, s kimondta: TünDi. Hogy most ezt melyikőnk mondja, azt nem tudom, ezzel nem is foglalkoztunk, csak most hogy leírtam, most merül fel a kérdés. Talán mindketten. Én neki, s ő nekem.
Miután a reggeli beszélgetésünk és erkélyen kávézásunk után - ami nem kis dolog, hogy világos nappal a forgalmas lévő földszinten lakás erkélyén nyilvánosan mutatkozik velem - elment olyan megosztásokkal találtam MAGAM szemben a facebookon, ami egyértelművé tette számomra eddigi megérzésemet, melyet tudomásul vettem ugyan, de mégsem akartam elhinni, hogy MI IKERLÁNGOK-IKERLELKEK-LÉLEKTÁRSAK VAGYUNK.
Nem sokkal dél előtt elindultam a leányhoz, miközben találkoztam az elhunyt férjem egykori kollégájával és barátjával, akivel ezelőtt soha nem beszélgettünk, de most igen, s elmondta, hogy van egy elhunyt unokája, s annak egy anyukája, az ő leánya, aki családi örökségként magába fojtja a bánatát, s itt is felajánlottam a segítségemet.
Ezután Z-vel találkoztam össze, aki a meditációs csapatban lévő újdonsült baráti pár férfi tagja, és beszélgetésünk közben elhaladt mellettünk egy kerékpáros hölgy, kivel köszöntek egymásnak, én  meg csak néztem a hölgy után, s csak magamban tettem fel a kérdést, hogy ki is ő.
A bolthoz remegősen - ilyet első randik alkalmával éreztem tinédzserkoromban - elérve, ahol dolgozik NNG élettársa, látom, hogy bizony ott egymaga NNG csücsül bent, a lány sehol. Ekkor feltettem a következő kérdésemet, de ezt már hangosan, hogy vajon valóban kell-e nekünk találkozni, melyre a válasz rövidesen megérkezett a kerékpáros hölgy személyében, aki bizony a szóban forgó, általam megkeresni kívánt élettárs.
Na ekkor elmúlt a remegésem, s rögtön a mostanra MAGAMtól megszokott oldott állapotú csevegésbe kezdtem, majd bemutatkoztam, amiből ő már egyből tudta, hogy ki vagyok. És NNG elment, mi pedig kettesben maradtunk, s el kezdődött valami. Mindenek előtt feltettem a kérdést, hogy kíván-e velem beszélgetni, maradhatok-e, amire igen volt a válasza. És elkezdtem beszélni-beszéltetni, amit nagyon nagy el- és befogadással vett a lány, aminek a vége az lett, hogy megkért egy következőleges beszélgetésre is. Búcsúzásképpen megkérdeztem, hogy megölelhetem-e, amit ismét nagy-nagy örömmel fogadott ezen szavak után: "Nagyon nagy szükségem van rá." Szívbeteg gyermek kora óta, édesapja révén öröklötten, aki már 15 éve halott, de még ma is hiányzik neki. Vagyis összetett feladatot vettem MAGAMra - amit tudtam, mikor vállaltam, mert a Norbi által elmondottakból kiszűrtem - gyász- és párkapcsolati terápiát, melynek alapja az ÉN-ISMERET,  MAGAM útjára való terelés-vezetés.
Ott létem alatt Brigi barátnőm hívott, de elutasítottam, majd mikor végeztem visszahívtam, s ezt mondtam neki: "Bocsi, DOLGOZTAM." Merthogy a leánnyal való következő találkozásunk alkalmas időpontjának egyeztetése közben ezt mondtam: "Nekem mindegy, mert én nem dolgozok. Vagyis hát most is dolgozom." Erre a leány: "Nagyon is!"
Majd elmentem Brigihez, aki megkérdezte, hogy mi volt az a hideg szívcsakra érzete, és mi az amit magammal hoztam, mert ahogy a leányról beszélek újra érzi, amit a nem fogadott hívásakor érzett. Á, semmi! Csak, a lelki szívbajon túl a fizikai szintű!!! Imádom a barátnőmet, akivel ezek szerint a már korábban elindult enyhe közös munkálkodásunk, most élesítésre került. Erre visszaigazolásként a leány néhány órával későbbi hívása érkezett, melyben elmondta, hogy miután megöleltem, s elmentem elmúlt az egész napi szívtáji fájdalma és nagyon de nagyon megnyugodott és már holnap szeretne is újra találkozni velem. A könnyeimet nyeltem. Melyet már tettem a boltban is, mikor is bejött egy idős, 88 éves bácsi, aki először is a komáját kereste, vagyis NNG-t, majd a 61 évi házasság után elhunyt feleségéről beszélt hatalmas nagy-nagy szeretettel.