Annak idején az András hozott két kicsi középütt összeilleszthető szívalakú, fehér színű bögrécskét a kapcsolatunkba, melynek egyik felére az volt írva, hogy SE VELED, a másikra pedig az, hogy SE NÉLKÜLED. A teremtésről ennyit...
"Akit szeretsz, azzal egy vagy, és mégis más. Az a csodálatos, hogy más. Más, mint te, mégis, ugyanaz. Igen. Egyformának is kell lenni, és különbözni is kell. De.... Nem mindegy, hogy az egyformaság erősít-e, a különbözőség kiegészít-e. Nem mindegy, miben hasonlít, és nem mindegy, hogyan különbözik két ember. Csak akkor lesz tökéletes a kép, ha te pont úgy vagy más, ahogy kell. És másnak kell lennünk. Hiszen két egyforma darab nem egészíti ki egymást. Csak két különböző." (Csitáry-Hock Tamás)
Az asztrológus meg azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint a fogaskerekek, melyek ellentétes irányba mozognak, és így biztosítanak haladást.
Azt is mondta, hogy nagyon nehéz feladat, de nagyon jót ki lehet belőle hozni, ha megtanulunk vele élni.
Hát többek között ezért küzdöttem én ilyen sokáig, és nem fogadtam el, hogy vége és úgy sz@r ahogy van, mert hiszek az ilyen badarságokban.
Na, ja, meg abban a hülye kezdeti kijelentésemben, amit éppen ma írtam le az ikerlánggal kapcsolatban, hogy nem a kopaszodó, vöröslő fejébe és hajlott hátába szerettem bele, hanem abba, ami ezek mögött van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése