"Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert túlságosan az énben élünk. Mit jelent az, hogy túlságosan az énben élünk? És pontosan mi is történik ilyenkor? Vagy a létezésben vagy, vagy az énben - mindkettőben egyszerre nem lehetsz. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy nem vagy teljes, szét vagy darabolódva. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy szigetté váltál. Ha az énben vagy, akkor azzal határvonalat rajzolsz magad köré. Különbséget teszel, és azt mondod: "ez én vagyok", "az nem én vagyok". A definíció, a határvonal az "én" és a "nem én" között az, ami elszigetel. Az "én" elszigetel. Megfagyaszt, és többé nem tudsz folyni. Amikor folysz, mint a folyó, az "én" életképtelen. Ezért szinte mindenkiből egy jégkocka lett: nincs semmi melegség, semmi szeretet az emberekben. A szeretet melegség, és ők félnek a szeretettől. Ha felmelegednének, akkor megolvadnának, és eltűnnének a határvonalaik. A szerelemben a határok eltűnnek; az örömben is eltűnnek a határok, mert az öröm is melegség." Osho
Ejminél találtam ezt az idézetet a kezdeteim kezdetének sokat olvasott okos mesterétől.
Mert én mostanra jövök rá, hogy mindenkivel kapcsolatba kerültem, aki az igaz valót tudja és éli, s ha nem is olvastam mindegyikőjük mindegyik művét, de a sejtjeimbe, lét-elemeimbe bekerültek, s ott rezegtek velem egészen addig, míg el nem jutottam hozzájuk, magamévá nem tettem őket a TELJES EGYÉ válásig, a MOSTig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése