Beszélgetés a SZER-ELEM ANGYALával

"Az új szerelem

Már napok óta érzem, hogy valami nagy sebességgel történik. A Szerelem Angyala már mindennapos vendégem. Magától látogat meg mostanában, de most én hívtam.

A Szerelem Angyalát hívom.

- Kérlek, beszélj velem!

- Itt vagyok. Hallgatlak. Kérdezz!

- Kezdem érteni az új szerelmet. Elindult szívemben az Örök Szerelem Forrása. Felismertem segítségével az örök szerelmemet, és sugárzom mindenki felé, amit érzek. Sugárzom szét az Örök Szerelmet. És visszajön! Megjelenik mindenféle formában körülöttem. Egyre több új dolog bukkan fel az életemben; tárgyak, munkák, lehetőségek. És mindbe szerelmes vagyok. Ez nagyon jó, élvezem! De a szerelmem fiziailag miért nincs még mellettem?

- Ne sürgesd! Minden, ami veled s vele történik, egy folyamat része.

- Nem türelmetlenségből kérdezem. Kíváncsiságból.

- Fel kell épülnie bennetek olyan struktúráknak, amik fizikailag is elbírják az Örök Szerelmet. Ez nagyon nagy erő. Teremtő erő. Halhatatlanná tesz.

- … Akkor lehet, hogy csak több száz év múlva kerül sor arra, hogy fizikailag is megélhetjük? Pedig néha úgy érzem, nagyon közel van, pillanatokon belül megtörténik.

- Ha nem is pillanatokon belül, de heteken belül. Már nagyon erősek vagytok. Fizikailag is elbírjátok. Most már csak az utolsó simítások történnek meg.

- Mi hiányzik még?

- Erősödnötök kell. A belétek kódolt érzelmek felépítik majd testetek anyagában is a változást. Megtörténik majd. De az Út ezzel nem ér véget. Szükségessé válik, hogy ketten egymást támogatva (érzelmileg, tudásban és fizikailag is) haladjatok tovább. Már megmutattátok, mire vagytok képesek egyedül, Isten nélkül. Azt is megéltétek, Istennel együtt önMAGatokban mit tudtok létrehozni. Meg kell tanulnotok nemcsak az Ég-gel, a Föld-del is az együttműködést, és az Örök Szerelemre ezért lesz szükségetek. A változások előrehaladtak. Elkerülhetetlen a megnyilvánulás. Időben megtörténik majd. Jól érzed, hogy nagyon közel van.

- Addig még van valamilyen esemény, aminek be kell következnie?

- Esemény nincs. Földi nincs, csak égi. Ti ezt energiákban élitek meg. Folyik a beprogramozás a boldogságra.

- Értem. De jó!... Köszönöm, hogy beszéltél velem!

- Szívesen, bármikor…hiszen tudod…Szeretlek.

- Én is szeretlek téged.

Az új szerelem tükörképe a réginek. A régi ígéretesnek indult. Szenvedélyesen kezdődött, hamar ellobbant a láng, s jó esetben szeretetté szelídült.

Az új először taszít, mert hatalmas erővel közeledik, s ezzel ellenállást hoz létre, és fájdalmat. Az ellenállás mély szeretetbe fordul, s a láng fellobban s örökre ég. Mély, olthatatlan szerelemmé nemesül. /Philippa/"

Levél SZERET-Ő SZER-ELMEmnek

"Az örök asszonyi szerelem titka: igényes férfit választani. Nem elégedni meg kevesebbel, mint a Teremtő tervét szolgáló Hőssel. S míg lovagja rá nem talál, szeretetteljesen szemlélődjék a nő és várjon. A nő valódi szárnyaló szerelmet csak a nála szellemileg erősebb, önmaga erejére talált férfitól remélhet." 

(Illés Csilla- Gonda István: A szépség szimfóniája)

Ezt  most találtam:

 "Drága Szerelmem! Szeretnék Neked üzenni a mai napon. A lelkem már készen áll, de a fizikai valóság még nem egész. Mérhetetlenül büszke vagyok a kitartásodra, és arra, hogy milyen erős vagy... arra, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Szeretnélek emlékeztetni: ez a megtestesülésünk az, amikor minden fájdalmat, csalódást, melyet egymásnak okoztunk, a feledés és megbocsátás hajóján szélnek kell eresztenünk. Ez az év a mi évünk. Ez az idő a mi időnk. 25o nap mulva felragyog az arany csillag életünk egén. 25o kemény nap, mely semmiség ahhoz a több millió csillagévhez képest, melyben annyit közdöttünk egymásért... önmagunkért. Hiszen "mi" nem "én" és "te" vagyunk. Mi vagyunk. Én vagyok. Te is én vagy. Évezredek óta várjuk, hogy itt a földi létben is EGY lehessünk. Már nem hosszú az út. Tudnod kell, hogy szinte mindenben megelőztél, de a következő években pótolni fogom Neked ezt az energiát. Kérlek, légy boldog, légy vidám, minden nap ünnepeld meg magad... azt, hogy egy csodás lény vagy... az én másik felem. Aki felemelt engem. Tudd, hogy aki az üzenetem közli Veled, az én legfelsőbb fényből való énem. Én még nem vagyok elég tudatos erre. De hamarosan eljön az idő, amikor a lelkem átveszi az irányítást az egó felett. De még félek. Nyíladozom, mert megnyitottál, de félelemmel is megtöltött ez a világ. Nincs elég önbizalmam, nincs elég bátorságom. Még rettegek. Tudom azt is, hogy most egyedül kell helytállnom, s félek, hogy képes vagyok-e rá. Te a magasba emeltél, s most azt érzem, hogy zuhanok. Még nem teljesen értem földet, de a lelkem könyörög a fényért. Sokszor érzem, hohy megadom magam a sötétség Urának, de ilyenkor a csoda erejével (a Te erőddel) felemelkedem. Te tettél jobb emberré, egyedül Tőled tudom, mit jelent szeretni. Ígérem Neked, hogy rövidesen talpra állok, s minden képzeletedet felülmúlja majd, akivé leszek. Hiszen egyek vagyunk. Ugyanolyan csodálatos vagyok, mint Te. De még hiányzik a felismerés. Szeretném ezt a varázslatot, ezt a csodát, de még küzdök önmagammal. Bármennyire fájdalmas is, arra kérlek, hagyj magamra (bár semmire nem vágyom jobban, mint az összeolvadásra)! Egyedül kell helyt állnom, egyedül kell a bennem lévő sötétséget legyőznöm. Ne félj! A létezésed elég bizonyíték ahhoz, hogy nem veszhetek el. Már nem! Nem tudom szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok. Ez most egy új ébredés hajnala. Rövidesen eljön a mi időnk: amikor lelkem "jobbik" felével megtapasztalhatom a földi mennyországot. Addig is ölelve Téged soha el nem múló szeretettel: az Ikerlángod" Viki
http://elozoeletek.blogspot.hu/2013/01/draga-szerelmem-szeretnek-neked-uzenni.html

Ezt pedig MOST írom:

Drága Szerelmem! Üzenek Néked a mai napon. A lelkem már készen áll, de a fizikai valóság még nem egész. Mérhetetlenül büszke vagyok a kitartásodra, és arra, hogy milyen erős vagy... arra, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Szeretnélek emlékeztetni: ez a megtestesülésünk az, amikor minden fájdalmat, csalódást, melyet egymásnak okoztunk, a feledés és megbocsátás hajóján szélnek kell eresztenünk. Ez az év a mi évünk. Ez az idő a mi időnk. Néhány nap múlva felragyog az arany csillag életünk egén. Néhány kemény nap, mely semmiség ahhoz a több millió csillagévhez képest, melyben annyit küzdöttünk egymásért... önmagunkért. Hiszen "mi" nem "én" és "te" vagyunk. Mi vagyunk. Én vagyok. Te is én vagy. Évezredek óta várjuk, hogy itt a földi létben is EGY lehessünk. Már nem hosszú az út. Tudnod kell, hogy szinte mindenben megelőztél, de a következő években pótolni fogom Neked ezt az energiát. Kérlek, légy boldog, légy vidám, minden nap ünnepeld meg magad... azt, hogy egy csodás lény vagy...nem az én másik felem vagy, s én sem a te másik feled vagyok, MI EGY MAG VAGYUNK, KIK FELEMELJÜK EGY-MÁSt. Tudd, hogy aki az üzenetem közli Veled, az én legfelsőbb fényből való ÉN-m, mert már elég tudatos vagyok erre. Itt az idő, amikor a lelkem átveszi az irányítást az egó felett. Már nem félek. Nyiladozom, mert megnyitottál, de FÉL-ELEMmel is megtöltött ez a világ, mégis van már elég önbizalmam, van elég bátorságom. Már nem rettegek. Tudom azt is, hogy most egyedül kell helytállnom, s tudom, hogy képes vagyok rá. Te a magasba emeltél, s most azt érzem, hogy helyemen vagyok. Még nem teljesen értem földet, de a lelkem könyörög a fényért. Sokszor érzem, hogy megadom magam a sötétség Urának, de ilyenkor a csoda erejével (a Te erőddel) felemelkedem. Te tettél jobb emberré, egyedül Tőled tudom, mit jelent szeretni. Üzenem Neked , hogy talpon állok, s minden képzeletedet felülmúlja aki vagyok. Hiszen egyek vagyunk. Ugyanolyan csodálatos vagyok, mint Te. Megszületett a felismerés. Szeretném ezt a varázslatot, ezt a csodát, vége a küzdelmemnek önmagammal. Arra kérlek, légy velem itt emberként is, már csak arra vágyom hogy testünkben is EGYgyé váljunk s összeolvadjunk! Egyedül kellett helyt állnom, egyedül kellett a bennem lévő sötétséget legyőznöm. Ne félj! A létezésed elég bizonyíték ahhoz, hogy nem vesztem el. Már nem! Nem tudom szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire hálás vagyok. Ez most egy új ébredés hajnala. Rövidesen eljön a mi időnk: amikor lelkem "jobbik" felével megtapasztalhatom a földi mennyországot. Addig is ölelve Téged soha el nem múló szeretettel: az Ikerlángod" TündérIlona

"Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. 

Ami örökké tart."

(Csitáry-Hock Tamás)

Lélektánc

Úgy, de úgy MAGához ölelt a levágott hajának köszönhetően még jobban tündöklő, gyönyörű kék szemű J., kiben az utolsó közös táncolásunk alkalmával benne maradt egy mozdulat irányomba. Vagyis a víz elemnek a föld elem felé. Meg akart ölelni, úgy be akart burkolni - így mondta, mikor K. rákérdezett, hogy mi az ami benne maradt. És az ölelés után, ahogy megkérdezte, hogy jól vagyok-e, az olyan, de olyan MÁS volt. De nem vettem róla tudomást. Hogy miért? Mert félek. Nagyon, de nagyon félek. Ezt tegnapelőtt NNG-nek mondtam ki sírva. És mitől félek? Az elutasítástól, az elhagyástól, a becsapástól, a rászedéstől. Folytassam még??? NEM FOLYTATOM!!!

BEFEJEZEM a FÉL-ELEM REZGETÉSÉT.

Müller Péter a félelmeimet ily szépen fogalmazta meg: 

"Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani."

 

Félelmeim felismeréséhez, beismeréséhez, megfogalmazásához, megéléséhez, kimondásához s elengedéséhez a mai lélektánc foglalkozás keményen, de nem durván hozzátett egy s mást:
Mindenek előtt s az előbbiek után a foglalkozás megkezdésekor való áldáskérésnél történtek. Körben álltunk, bal oldalamon J., jobbomon K., ki beszélt a mai nők elleni erőszakelleni nap mellett a szerelmesek napjáról is. Amikor a szerelemre, a szerelmesekre kérte az áldást J. érezhetően megszorította a kezem, s egyre csak szorította, gyengéden szorította, mire én visszajeleztem. Ezek olyan alig észrevehető apró kis jelzések, de én, aki tudom, hogy az apróságokban rejlenek a nagy kincsek észrevettem, figyeltem rá, s tudomást vettem róla.

Osho így ír ezen apróságokról:

Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, ezért ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. Az csak akkor következhet, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új lelkesedéssel. Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei.

Az első közös feladatban én voltam aki a megszületett gyermekről gondoskodott, amiben abszolút szabadságot adtam a léleknek és a testnek. Alig-alig érintettem, de lágyan, finoman mindig tudattam vele, hogy ott vagyok vele, mellette, s mikor jelét adta óhajának, akkor magamhoz fogadtam, s majd a legvégén mikor leborult, akkor tetőtől talpig lágyan beburkoltam. M. sírt, csendesen zokogott mikor vége lett...

A másodikban a hátunk érintkezett, ott kapcsolódtunk. Na ehhez J. lett páromnak osztva, s már az elejétől fogva elvihogtam a dolgot, mondván talán fel sem érek a hátához. Így utólag már látom, hogy pontosan úgy viselkedtem, mint a zavarban lévő ember, ki röhögéssel fedi el azt. Igen, zavarban voltam, meg féltem, mert Ő FÉRFI ÉN meg NŐ. És olyan nő vagyok, aki már nagyon-nagyon szeretne szeretni és szeretve lenni, de úgy, hogy emellett meg nagyon fél. Nem sorolom fel az előbbieket, de azoktól. A tánc alatt is nagyon féltem, meg akartam felelni, az elme totál működött s kontrollált. Irányítsak vagy ne? Lépjek vagy ne? Mozduljak vagy ne? Na így ezt nem lehet, s nem is így szoktam... Néhány pillanat volt mikor az áramlás elkapott, s totál EGYütt tudtunk lenni, s többször is éreztem, hogy teljesen rátámaszkodhatok, elbír, megtart, akarja, várja. De ez nagyon nehéz volt. Terhet rakni valaki másra, aki nem is tudom, hogy akarja-e... Jájjjj, nem tudtam kikapcsolni. Az utolsó helyzetünk az volt, hogy ő feküdt alul, én rajta és lepottyantam. Nem mertem ránehezedni, holott előtte ő feküdt rajtam...Tudom, hogy az elme rántott le róla, és tudom, hogy a szívem visszatesz s fenntart rajta. Itt most mondhatnám, hogy nem konkrétan Ő rajta, de valószínűleg hazudnék. Azt pedig nem szoktam. Legalábbis nem túl hatékonyan. Olyan kék a szeme... De nem tudhatom, hogy felesége, párja van-e blablabla...Úgyhogy MEGADOM MAGAM, TÖRTÉNJÉK, AMI KÖVETKEZIK.

Az első szabadtáncban szárnyaltam, az utolsó előtt mikor K. felhívta a figyelmünket, hogy merjünk kapcsolódni, akkor azt mondtam, hogy meneküljenek, mert én már az elsőben is igen-igen közelítgettem hozzájuk. Hát, ehhez képest...Nagy ácsorgás és csendes sírás lett. Jó sokáig csak éppen-éppen hintáztattam magamat, és vártam, hogy valaki magához öleljen. Nem történt meg, és így enélkül MAGAMtól kijöttem ebből az "önsajnáló-önsanyargató" állapotból s csendes-lassú indulás után őrületes, rohanó dühbe váltottam át, majd körbe pörögtem a termet meg a társaimat is, és végül megnyugodva, megszelídülve jártam-keltem. A végén jobbról K., balról J. kezeivel akadtak össze az enyémeim, egészen pontosan én nem kerestem őket, ők találtak meg engem. K. velem egyirányba állt, J. mellettem, ellentétesen. Nagyon hálás voltam nekik a találkozásért.

Ez a szám szólalt meg, s már az első taktusoknál eltörött a mécsesem, a szöveget meg ugye egyébként sem értem:

A kártyában négy férfi volt, akik közül egy lesz csak az igazi, s azt kell tudnom kiválasztani. Én kiválasztottam. Az egyetlent, aki új a négy közül. De mindent csak az ő akaratával egyezőleg.

NNG-vel meg azt hiszem újra játsszuk a múltat, amikor is békülni akart velem, addigra már volt Zolim.

MINDEN ÚGY VAN, AHOGY VAN, MERT ÚGY VAN.

És a lapokban az is benne volt, hogy a tavasz meghozza a szerelmet... 

"Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?" 

(Gergely Márta) 
"Létezik másfajta szeretet is. Olyan amitől elég erőt kapsz, hogy több legyél, és ne kevesebb. Amitől úgy érzed semmi sem lehetetlen. Azt akarom, hogy tudd van ilyen, és várd ki, amíg rátalálsz. Ne érd be ennél kevesebbel."

S tudom, mindez csak ezután következhet. Nálam-nekem-bennem meg van. Az elmúlt évek alatt megszületett és az utolsó 4 hónapban, életre kelt, s él az önből az ÉN-MAGAM.

"Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad." 

Müller Péter

"Összetartozni csak azok tudnak, akik megélték az egyedüllétet, különben csak elegyedésről van szó. Másképp fogalmazva, aki a szívhez az én-tudatot jelentő átmenet nélkül érkezik meg, az az összetartozást csak gyermeki módon, egyfajta családi odatartozásként képes megélni. Hiányzik az egyedüllét megtapasztalása, és képessége, ezért a kapcsolatokban hajlamos a kölcsönös függőségre. Vagyis a kapcsolaton belül ugyan szeretetben él,de függ attól,hogy a másik is szereti-e,és ily módon a szeretet rabja. Így bármilyen szeretetet érez is a szívében,ez a szeretet éretlen. Az érett szívbéli összetartozásban Önmagam vagyok, és a másik fél (vagy felek) is szabad(ok), mert azt is elviseljük, ha egyedül vagyunk.” 
Wilfried Nelles

Befűtöttem és árasztom a meleget s hogy soha el ne fogyjék, be is fogadom.

 "Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem megvalósítani ! És a szeretetre sem sóvárogni kell , nem akarni , foggal, körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá- ha azzá teszed magad: szerető emberré. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra . Mindkettőre . Csak az egyik nem elég . Tanítsd meg magad szeretni !Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá , fényessé és sugárzóvá tenni ! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel , akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget!"
(Müller Péter)

És ami a záróakkordot illeti: az utcán az elköszönő ölelés végén a magasba emelt, pont úgy, ahogy azt a boldog szerető férfi teszi a szeretett boldog nővel...

Ikerlelkek és más szösszenetek

 Egészen véletlenül, mikor eme írást olvastam s beillesztettem ide NNG. rám írt. Vajon miért? ;-)

"Ikerlelkek

Az elmúlt napokban rengeteget foglalkoztatott a kérdés: Mit jelent, hogy ikerlélek? Mindenkinek van ikerlelke? S ha igen, biztosak lehetünk-e benne, hogy megtaláljuk? S mi van, ha megleljük, majd elveszítjük?

Ebben a kaotikus világban, mikor a változások idejét éljük, az emberek menedéket keresnek emberi kapcsolataikban. Mindenki vágyik egy olyan társra, aki a biztonságot nyújtja. De biztos, hogy ez a cél?

Mióta annak idején a lelkeket kettéválasztották, az emberek folyamatosan másik felüket keresik, kutatják. Az ikerlélekkel való találkozás nem minden ember kiváltsága ezen a Földön...

Sok-sok lélektárs kapcsolat , karmikus szerelem, felismerés kelthet illúziót bennünk az igaz szerelemmel, az ikerláng-energiával kapcsolatban.

Bármilyen közel is állnak egymáshoz az nikerlelkek, amikor a földi létben találkoznak, továbbra is két testben marad ugyanaz a lélek. Bár egyre szorosabbá fonódik egységük. Bár ezen egységen belül is mindig megőrzik különállóságukat.

Az ikerlelkek mindig külön úton indulnak el, mielőtt kiegészítenék egymást. De a teljességet csak a két fél összeolvadása hozhatja meg. Míg az ember nem leli meg másik felét, soha nem érezheti magát teljesnek. Az ikertársán keresztül az ember önmagába szeret bele. A teljesség érzésébe. Amikor azt érzi, semmi nem hiányzik.

Találkozásuk során az egymást kiegészítő tulajdonságok sora nem teljes, hanem a későbbiekben tovább gazdagodik. Csak az a lélek találkozhat ikertársával, aki elég biztos önmagában ahhoz, hogy önértékelésében ne függjön a másiktól. Ekkor lesznek képesek egymás felismerésére, és arra, hogy sértetlenül kerüljenek ki az emberi kapcsolatokból adódó elkerülhetetlen surlódásokból.

Az ikerlelkek mélyen egymásba vésték egymás képét. Ha ezek a lelkek összetalálkoznak, a felismerés egy szempillantás alatt megtörténik. Felismerik a másikban önmagukat. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Ez azt vonja maga után, hogy mindazok, akik valaha elhagytak minket, azok nem hozzánk valók. Egy ideig kibírjuk mellettük, de aztán érezzük, hogy valami hiányzik. Olyan ez, mintha egy olyan fedőt tennénk egy lábasra, amely nem illszkedik rá tökéletesen. Ezzel szemben azokat a lelkeket, akiket Isten egymásnak alkotott, semmiféle erő nem választhatja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Amikor félni kezd valaki, hogy elcsábítják tőle társát (és erre minden oka meglehet), ez annak a jele, hogy partnere nem a hőn vágyott ikerlélek... Igen, a férfiak és a nők elhagyják egymást, az ikerlelkek azonban soha. Tökéletes bizonyossággal ismerik fel egymást, és többé nem válnak el. Ha egy párkapcsolatban valaha felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon a megfelelő emberrel vagyunk-e együtt, akkor bizosak lehetünk benne, hogy nem.

Ezek után jogos a kérdés, miért hallunk ilyen keveset az ikerlelkek kapcsolatáról, ha egyértelműen ez lenne a megoldás arra, hogy boldogok legyünk? A válasz az, hogy talán még nem értek meg erre az emberek. Akkor tudatosítunk valamit, ha készen állunk a befogadására.

Sokan úgy vélik, elérkezett az idő. Én is azt gondolom, hogy mostanra szép számú megtestesült lélek képes a feltétel nélküli szeretetre, ezért immár méltó arra, hogy megtalálja elveszett felét és egyesüljön vele. Az ikerlélek talán már közel is van, és csak arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést fejlődésünkben. A lényeg, hogy készen álljunk erre. Az ikerlélek találkozás csupán azok kiváltsága, akik a tudati fejlődés azon fokán tartanak, hogy le tudják tenni egójukat, képesek a feltétel nélküli szeretetre. Akik tudják, mit keresnek ebben a világban, kik ők valójában. A készenlét mindent jelenthet. A találkozásra csak akkor kerülhet sor, ha megunkban eljutottunk odáig.

Az elmúlt időszakban tanúja voltam számtalan ikerláng meditáció utáni valódi felismerésnek, egymásra találásnak. Az ikerláng energia behívása életünkbe szinte azonnal működik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mindkét fél készenáll a találkozásra. A felismerés minden esetben megtörténik, ám ilyenkor előfordul, hogy a lelkeknek még rövid időre el kell válniuk, hogy önmagukat megtalálják, az egójukat legyőzzék, kötöttségeiket lerendezzék és rájöjjenek, mi az, ami hiányzik életükből.

Az ikerlelkek paradoxona pedig az, hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. Egy ilyen együttlét soha nem unalmas, hanem az örök fejlődés igézetével ajándékoz meg. A párjára lelt ikerlélek a teljességet látja a másikban, s kitölt benne minden űrt..."

 "Füst Milán mindig azt mondta, hogy a férfi-nő kapcsolat egy négy lábú asztal.
Az első láb, hogy két ember életstílusának közel kell lennie egymás hoz. Nem jó, ha az egyik a meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret, ha az egyik imádja a macskákat, míg a másiknak allergiája van a macskaszőrre. Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni.
A második láb, hogy egymást is szeressék. ...Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta, "Péter, most láttam egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól. Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem akarnak egymástól semmit, csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!" A professzor nagyon okosat' mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: hogy a másik létezése öröm a számomra.
A harmadik láb: szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Pedig a dolog valószínűleg enélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja meg mondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.
És a negyedik lába az asztalnak - mondta Milán bácsi, ujját felemelve a nyomaték kedvéért -, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.
A férfi-nő kapcsolat tehát egy négylábú asztal, és ha bármelyik lábbal baj van, akkor az asztal döcögni kezd, felborul, összetörik."

Szeretsz?
...vagy akarsz?
Megismered és szerepjátéka által elhiszed róla: ő az igazi. Az igazi szerelem, az igazi barátság. Igazi, mert az egód számára önkéntes színjátéka hiteles; szép ígérete annak, hogy az ő szemüvegén keresztül Te erő vagy és szépség: pótolhatatlanság a világban. De ez illúzió: mert talán nem is Őt szereted, az isteni létezőt; hanem őt, az egót, amely Téged csodál és nagyra tart - mindaddig míg az illúziók szilánkokra nem törnek, és egy hatásos lelepleződés által véget nem ér köztetek az, ami korábban minden másnál nagyszerűbbnek tűnt.
Valódi Szeretet ugyanis csak két szabad lélek között köttethet az Öröklétre, akik AZSÁGUKBÓL adódóan ismerik fel és fogadják el egymást, nem elvárások és remények mentén, földi címkékbe kapaszkodva. Ha ilyen kapcsolatra vágysz - legyen szó szerelemről vagy barátságról -, találd meg, ki vagy - és csak utána oszd meg világodat a Másikkal, akiben felismered az Istent.
Szeretsz vagy akarsz?
Nem mindegy.
Ha szeretsz -áramlasz és úgy csodálod a másikat, akár az Isteni Egy tökéletes megnyilvánulását, szemlélődve és gyönyörködve, a közös út tanulását felvállalva Egységetekért.
Ha akarsz - eleinte szintén csodálsz, ám csodálatod tárgya a felszín marad, nem az Örök Lényeg. A test, a mozdulat, a viselkedés, a gondolkodásmód, a világlátás; és a pillantás, amely Téged "istenné" avat. Mindez ingatag alap egy építkezéshez; és így ritkán van jövője. Az egóban születik, és abban is ér véget - amint lehull a lepel, és felszínre tör az igazság.
Ne akarj társat - csak élj! Keresd Önmagad! És ha készen állsz az igazi szeretésre - megérkezik az igazi társ is. De mindaddig, míg nem tudod, ki vagy és hová tartasz: az emberi kapcsolatok a hiánypótlás funkcióját töltik be, az egót erősítik abban, hogy szerethető. Ez is jó persze, hiszen minden találkozás tanulásra inspirál - csak ne csalódj nagyot, ha ráébredsz, egy jelmezt szerettél a másikban, és nem a valót. Egy képet, amellyé az ő rajongása által Te egy időre válni tudtál.
A Szeretetre készen kell állni.
És érdemes... mert az akarás nélküli Szerelem, Barátság érzésénél nagyobb ajándék aligha lehet ember számára...

Cs.Szabó Virág

 

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

 "MA kitörlök a naplómból két napot: a TEGNAPOT és a HOLNAPOT. A
TEGNAPBÓL tanultam. A HOLNAP pedig a következménye lesz annak,
amit ma megteszek. MA azzal a meggyőzéssel nézek szembe az
élettel, hogy ez a nap soha többé nem fog visszatérni. A MA az utolsó
lehetőség arra, hogy intenzíven éljek. Hiszen senki sem tud biztosítani
arról, hogy látni fogom a napfelkeltét. MA elég bátor leszek ahhoz, hogy ne
szalasszak el több alkalmat. Csak egyetlen lehetőségem van
érvényesülni. MA beruházok a legértékesebb erőforrásomból: az
időmből. A legbizonytalanabb munkámba: az életbe. MA minden percet
szenvedéllyel töltök, hogy a MÁT egy különleges, egy páratlan nappá
tegyen az életemben. MA szembeszállok minden akadállyal, amely az
utamban áll, bízva benne, hogy sikert aratok. MA ellenállok a
pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal és pozitív
hozzáállással mindig a legjobbat várom. MA minden megszokott
feladatomat fennkölt önkifejezésként végzem el. MA úgy töltöm az időt,
hogy boldog legyek és otthagyjam a lábnyomaimat és jelenlétemet mások
szívében. MA kezdjünk egy új korszakot, ahol álmodhatjuk, hogy minden,
amibe belefogunk lehetséges, és meg is valósítjuk örömmel és
méltósággal..."

 "NE HAGYJUK MAGUKRA a GYEREKEKET a félelmeikkel!

"Goethe Villikirályról szóló balladájában az apa karjában viszi beteg gyermekét az éjszakában, aki közben rettenetesen fél, nyöszörög, mert rémeket lát. Az apa a lidérces látomásokra reális, tényszerű magyarázatokat ad – ugyan, az csak a köd, az csak a fűzfa… –, és nyugtatgatja fiát, hogy nincs mitől tartania. A gyerek így magára marad félelmeivel – a felnőtt nem érti az ő nyelvét, nem látja az ő világát –, és a ballada végére meghal az apja karjaiban. Ha a gyerek irracionális, szorongásos félelmekkel küzd, a felnőttnek nem azt kellene bizonygatnia, hogy ugyan már, amitől rettegsz, az nem létezik – sokkal jobb volna megérteni a félelmeit, és társául, cinkosául kínálkozni abban a világban, amiben éppen él. Thomas Mann gyerekei például egy időben attól kezdtek félni, hogy egy láthatatlan lény időnként bejön a szobájukba. Thomas Mann erre nem azt mondta a gyerekeinek, hogy ugyan, ez hülyeség, hanem azt, hogy ne aggódjatok, én varázsló vagyok, és most ki fogom innen tiltani azt, aki bejött. Tehát belépett a gyerekek képzetkörébe, és így hárította el a vészt. Attól kezdve őt varázslónak hívták a gyerekei, és ez így maradt felnőttkorukban is. Hogy van a varázsló? – kérdezték anyjukat levélben, amikor már távolabb éltek. Nyilván ehhez az kell, hogy a szülői személyiségnek legyen valamiféle súlya, tekintélye; mindenesetre: jó megoldásnak tartom." Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság"

 

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!"

 " Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele. Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, aki mindig mosolyogva fogadja őket, sem a folyókról és tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be égi útjának hátralévő részét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban az ég másik oldalán útjára induljon a Nap.
Az a Nap, aki sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni az utána maradt hideget, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőktől, a földektől, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, és sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik. A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott neki, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott.
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott.
Ezen az éjszakán megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég leg magasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok."

 

Éber álom

Tegnap este átjött Norbi, kivel az elmúlt hetekben időnként találkozunk, a neten chatelünk, ahol igen mély lelki és szellemi dolgokat érintünk. A testi még várat magára. A valóságban. Az ébren töltött éjszakáimban és álmomban nem. A múlt heti, február 6-ai, szerdai találkozásunk utáni éjszaka valami eszméletlen felkavaró volt. Régebben az elmémnek teret adva, elhittem volna, hogy az én paranoid, skizofrén hülyeségem vágyainak megnyilvánulása, MOST viszont már tudom, hogy ez az ÉN-MAGAM-MI-EGY tudásának üzenete.

Az írásos, nem személyes beszélgetés, ami másnap, február 7-én, csütörtökön történt:

- Többé nem jöhetsz hozzám. 19:13
- Mert büdös vagyok?
- Nem. Mert én vagyok büdös.
- Mi van?
- Haggyá békén, még akkor is, ha én zargatlak, tudomást se vegyél rólam.
- Mert mi van? Kifejtenéd?
- Ki. Ha nem lennék kurva álmos és fáradt. Már megint nem aludtam egész éjszaka!
- Valamit mondhatnál.
- Mondanék, ha együtt lennénk, de mivel te ott, én itt, így csak írok. Vagy tudod mit. Nem is írok, békén hagylak a kis lelkeddel együtt, elég ha én felzaklatódtam.
- Mi van azt ne mond hogy belém szerettél.
- Hát nem mondom.
- Nem tom mi bajod komolyan.
- Majd megtudnád, ha te élted volna meg az éjszakát.
- Mert mi volt? Látomásod volt vagy mi a baj?
- AHA!!! HONNAN TUDOD?
- Mert én is forgolódtam egész este és már megtanítottál figyelni a jelekre. De mit láttál?
- TE+ÉN=MI EGYÜTT.
- Hogy szexeltünk vagy együtt éltünk?
- Együtt éltünk és ebben benne volt a szex is, és minden ami mindkettőnknek jó.
- És ettől riadtál meg ennyire? Megijesztesz azt hittem valami rosszat láttál.
- Hát nem elég rossz ez????
- Azt hittem halált láttál.
- Azt is.
- Kinek a halálát?
- Nyugi, életben maradtál. Azt kérdeztem, hogy akkor mostmár életem végéig veled leszek-e, mire azt a választ kaptam, hogy nem. A te életed végéig.
- Ezt nem értem.
- Azt jelenti, hogy együtt élünk, s te távozol előttem a másvilágba. De nem most, nyugi.
- Na most megnyugtattál.
- Mondtam, hogy inkább nem is pofázok, de hát mégse bírtam ki... Bocsánat.
- Meddig vagyok még itt ezen a földön?
- Azt nem tudom, konkrétat nem kaptam, és nem is akarok.
- Na ez fasza és kit kérdeztél?
- A lófaszt! Kit kérdeztem volna!
- A jó istennel beszélgetsz?
- Okos vagy te, látod. Ne higgy azoknak, akik lehülyéznek, meg lebunkóznak.
- Ezt álmodtad vagy ébren voltál?
- Ébren álmodtam.
- Te valóban boszorkány vagy. Hallod leblokkoltam. Ne rejtvényeket adj most nekem. Ma láttam a lányomat kész nőként, megsirattam, még nem halhatok meg, még nem!
- Norbika, egy kicsit messzire mentél, és kihagytad azt a momentumot, hogy MI EGYÜTT ÉLÜNK. Azzal mi van???
- Azaz ha nem élünk együtt akkor ez nem valósul meg?
- Annyira tudtam, hogy ez lesz a válaszod!!! Tök mindegy, hogy kivel élsz, meghalni megfogsz te is, én is és mindenki, egyszer. TE HÜLYE! NEM MOST!!!
- Akkor mi az hogy előre szaladtam, magyarázd el.
- A halállal kezdtél el foglalkozni és félni tőle. Előtte még ott az ÉLET, amire lehetőséget kapunk. Akár együtt, akár nem, érdemes ÉLNI, mint élve haldokolni, ahogy az emberek többsége teszi, úgy ahogy már beszéltünk erről.
- Értem, de akkor is félek, most beszartam.
- N, légyszi! Ne hisztizz baszdmeg, mert kupán váglak!
- Ok, de már máskor is éreztem hogy te banya vagy és te sok mindent tudsz.
- És most mi a baj ezzel?
- Semmi, csak megrémísztesz, azt érzem hogy veled nem lehet packázni, élet halálról tudsz dönteni.
- Na ez most mit jelent? Mi az, hogy én tudok róluk dönteni? Egyébként igen. De nem csak én, hanem bárki, és mindenki. Te is.
- Hogy olyan megfoghatatlan erőkkel tartasz kapcsolatot, hogy életeket dönthetsz el.
- Na akkor holnap költözhetek? Eléggé megfélemlítettelek már? ;-) :D De én nem döntök drágám senki más élete felől, csak a saját MAGAM életéről. Engem egyántalán nem a halál zaklatott fel, hanem az ami előtte van: az ÉLET. Én azzal nem tudok mit kezdeni pillanatnyilag.
- Hidd el, én sem.
- Tudod mit? Tegyük félre a témát, tegyük el magunkat holnapra, s bízzunk a MAGasabb erőkben. Én legalábbis ezt teszem, hiszek és bízok, és tudom, hogy minden úgy történik, ami értem van, s ezáltal MINDENKIÉRT.
- Ok, de intézd el hogy ne most haljak még meg.
- Én nem tudom elintézni, csakis TE!!! Azzal, hogy nem rettegsz tőle, nem FÉLsz. Sajnálom, hogy felzaklattalak, de tudom, ÉRTED van. Szép álmokat.<3
- Jó éjt neked is. 20:17


És az éber álomban történtek:
- Ő a TÁRSAD.
- Ki? Norbi?

- Igen. Már régen EGY-MÁSra leltetek, de MOST jött el az TI ÉLETetek EGYÜTT.
- És ekkor láttam, magunkat Norbi. jelenlegi otthonában, a lakásban, ahol sokat voltunk együtt annak idején, ahol mostanában sokat van jelen az élettársa. Merthogy van neki. (Aki miatt elhagyta a feleségét és két gyermekét immáron hét éve.) Konkrét képeket nem láttam, érzések voltak, melyek csupa-csupa jók voltak, s ekkor kérdeztem meg, hogy akkor most már életem végéig így lesz-e, s erre kaptam a fent már leírt választ, és konkrét képeket, melyekben már a szülei házában voltunk, ahol annak idején ténylegesen sokat voltunk együtt, tulajdonképpen nap mint nap, majdnem úgy, mint akik EGYÜTT ÉLnek.
Az első amit láttam és éreztem, az egy kemence építése volt az előszobából átminősített jelenleg is nappaliként működő szobában. Nem igen értettem, hogy miért is oda, egészen addig, míg spirimamival nem beszélgettünk az ő terveiről, amiben a két oldalról használható kemence is szerepel. Na ekkor beugrott, s megértettem a MI kemencénknek az elhelyezkedését és lényegét.
A második képben állatokat láttam, s növényeket a kertben, amiket MI gondozunk.
A harmadik kép a régi tésztaműhelyben zajlott, ahol annak idején szintén sokat-sokat tevékenykedtünk mi együtt, s tettük azt MOST is. Húztuk a cérnametéltet MI ketten.
Na ekkor már nem bírtam tovább, s hangosan, nevetve megkérdeztem: "Komolyan, tényleg, ezt így mind együtt??? És hogyan, mikor, miért???" Merthogy ekkor az elmém megpróbált közbeavatkozni, s hozni a földi, emberi akadályokat, mint pl. élettárs, s mellette a jelenlegi szerelem, kik persze nem egy testben vannak, s egyik sem én vagyok.
- Mindent a maga RENDjében.
- Ám legyen. Megadom MAGAM, semmit nem akarok, s mindent akarok. Történjék minden úgy, ahogy RENDben VAN. Erre Eckhart Tolle ezt mondja: "Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (...) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!"
És ezután kezdődött el az elmebeli ámokfutásom. Minden gondolatom ekörül az éjszakai történés körül forgott, képtelen voltam tőle elszakadni, akármennyire is akartam, szexuálisan úgy felaljzódtam, hogy csak no... Végre pénteken délután megérkezett a megÉRTés, hogy mi is történik velünk: Kaptunk egy új lehetőséget EGYÜTT AZ ÉLETRE, melyre 20 éve még nem voltunk érettek.
Akkor Zoli közbelépett, s elválasztott bennőnket a fejlődésünk ÉRdekében, MOST közbelép, s összeköt MInket. Ugyanis ma, február 12-én van, hogy 20 évvel ezelőtt először, s holnap lesz 18 éve, hogy utoljára öleltem őt, a férjemet, kit Norbival való szakításunk után elsőnek "kiszúrtam" MAGAMnak.
Egészen véletlen vajon, hogy hétfőn arra kértem Norbit, hogy ezen estén jöjjék át? : "Norbika drága, még elkerülgethetjük egymást jó sokáig, de én inkább szeretnék pontot, vagy pontokat tenni a dolgunk végére. Szeretném, ha holnap átjönnél..." Az elkerülgetés a múltunkra vonatkozik, ahol hosszú hónapokig kerülgettük egymást, mint macska azt a bizonyos forró kását, s eljátszottuk magunknak és másoknak is, hogy barátságon kívül semmi nincs közöttünk, miközben izzott a levegő körülöttünk, s kimondatlanul bár, de majd meg őrültünk a másikért. Én most pontosan ezeket az érzéseket fedeztem fel s azonosítottam be MAGAMban MAGAMmal miközben teltek  a napok, melyekben javarészt egyedül voltam itthon, s hallgattam ezt meg azt a neten, meg vasárnap spirimamihoz mentem egészen véletlenül a nyári erdélyi útnak a részletével, hétfőn meg BrigiBoszoBarátnőmmel trécseltem. Mindenhonnan MAGAMhoz vettem az éppen szükségeset, s hétfőn este írtam Norbinak, mikor még nem jutott eszembe a férjem megismerésének és halálának időpontja, s ezen múltbéli események összefűzése a JELENnel.
Említettem többször is a véletlent, amiről aki ismer, az jól tudja, hogy nem hiszek. Tudom, hogy minden okkal történik akkor és ott, ahol és amikor.
Ennek a tudásomnak köszönhetően az unokaöcsém és köztem történt délutáni szócsata, szópárbaj csak pillanatnyilag tudott a padlóra küldeni, honnan az erdőben a járatlan utakat járva, sok-sok könny kíséretében és a fákból, növényekből, a természetből áradó tisztaság és szeretet felsegített. Erőteljes zokogás közepette néhányszor kimondtam magamban, hogy gyenge és erőtlen vagyok, kit a nagyobb és erősebb könnyedén eltipor, s én ezt így már nem bírom, nem akarom tovább csinálni, melynek a vége az lett, hogy jól megerősödtem. Addig addig sikerült EGYKÉNT EGYÜTT lennem a természettel, hogy minden a helyére került bennem,  a Norbival kapcsolatos ámokfutásommal kapcsolatban is. Teljesen letisztult előttem-bennem, hogyan váltam az önös ego martalékává, hogyan falta fel az erős a gyengébbet, és hogyan vált erőssé és gyengévé az ÉN egyik és másik része.
Mire Norbi átért alaposan kiglancoltam MAGAMat minden szinten, s minden lehetőségnek álltam elébe, minden el- és befogadására felkészülten MAGAMban MEGERŐSÖDVE és meglátva azt, hogy a kimondatlan szavak elfojtásában kerengek, melyről szeretett Osho így ír: "Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."
Az egyik lehetőség a fizikai szintű testi eggyé válás volt, melyhez manipulatíve a nők olykor, gyakran-gyakran bevetik csáberejüket. Hát ezt vele szemben, egy szál köntösben ülve megtettem én is, elmondtam neki is, s maradtunk továbbra is KÖZÖSen, egymással szemben ÜLve.
A másik lehetőség a testiségen felülemelkedve és túljutva egy MAGasabb szintű EGGYÉ VÁLÁS volt, mely a pillanatok egymásutánjában pillanatról pillanatra megtörtént, s el nem illant az együttlétünk alatti két órában egyszer sem. A drámától a tragédián át és komédiáin keresztül eljutottunk VÉG-VÍGjátékhoz, melyben mindketten jól éreztük MAGunkat és EGY-MÁSt, s jutottam el arra a felismerésre, hogy csuda jó barátként voltunk együtt ezen idő alatt. Olyan igazi BARÁTként, kivel Ő-SZINT-ÉN mindenről és bármiről beszéltünk a FÉL-ELEM bármelyik megnyilvánulási arca nélkül.
Nem hunytunk szemet álszenten a köztünk továbbra is vibráló emberi, férfi-nő közti szexuális érzéseink felett sem, s egészen addig el is merészkedtünk, mint a vasárnap éjszakai álmomban. Hogy mi volt az? Jaj nekem! Hát akkor MOST őszintén kitárom MAGAM, bár elég intim és másokkal meg nem osztós dolgot rejt. Nem, nem a szexet. Ha az lenne, még csak ennyike kis rövid pillanatokig sem okozna nehézséget a róla való beszédre rászánni magamat. Na, de elmúlt a szégyenlősségem, így hát gyorsan leírom a rövidke, de sokat mondó tartalmas álmomat: Feküdtünk egy ágyban Norbival, én a háton, ő hason, egymáson, de mégis inkább egymás mellett s aludtunk. Én ezen alvásom közben éreztem, hogy az alsó-hátsófertályamból valami megindul belőlem kifele akadálytalanul, lassan, könnyedén, egyenletesen. Egy vastag, nem túl hosszú, de nem is túl rövid, egybefüggő salakanyag-végtermék, azaz szar volt. Ezután Norbi hirtelen felemelkedik, felém hajol és elkezd csókolgatni, vagyis csak kezdene, mert nem engedem neki, hanem szeretetteljesen eltolom magamtól, de közben csókoljuk egymást, s elmondom, hogy előbb ki kell mennem fürdeni, mert beszartam. (Bocsánat, használhatnám a lágyabb hangzású és gyermekkorunkból rajtunk ragadt bekakiltam és kaka-kaki szavakat is, de mivel felnőttem, vállalom a szart a maga valójában.) Eközben a kisszobából, a hajdani gyerekszobából, átmentünk a szomszédos nagyszobába - ahol jelenleg lakok, és ami hajdanán a szüleimé volt, de amióta elköltöztünk a városból és nekik adtam az óriási 2x2 m-es sok-sok gyermeket váró franciágyunkat, azóta a kisszobában laknak vele. Az ajtót rácsuktam a kisszobára - most is érzem a kilincs lenyomását, az ajtó behúzását és hallom az ajtó kattanását - és ezután az a kép és annak az érzése él nagyon élénken bennem, ahogy állunk összeölelkezve, csókolózva, majd ahogy a nyakamat és arcomat csókolgatja Norbi. Jáááj, be jó volt! Ezután már a tusban látom magamat, miközben valami zajt hallok kintről, miről azt vélem, hogy Norbi jön ki a szobából s nézek a fürdő ajtaja felé, ahonnan várom a bejövetelét. Hát azt várhattam, mert a zaj meg az ajtónyitás stimmelt, csak a személy meg a hely nem. Ugyanis aki a zajt csapta az apám volt és a valóságban, vagyis itt felébredtem.
Szóval nyakig jutottunk a való életben is, az álom értelmezésében pedig addig jutottam, hogy miután szépen, lazán, könnyedén magam mögött hagytam, hagytuk a megemésztettet, az elmúltat, a gyermekkort megtisztulva,  ITT VAGYOK EGY-MAGAM. S van egy BARÁTom, kire semmit nem erőltetek rá, kit meg sem erőszakolok semmilyen szinten, egyszerűen élvezem az ÉLET-M, s örülök, hogy ez megint egy remek nap az életre, melyben éppen ezekre sikerült keresés nélkül rátalálnom:

"A barátok nagyon ritka drágakövek. Mosolyt varázsolnak az arcodra, és bátorságot adnak sikereidhez.
Meghallgatnak , meg dicsérnek, és mindig nyitva tartják a szívüket NEKED! "

"Hiszek abban, hogy a barátságból kialakuló szerelmi kapcsolat jóval tartósabb és mélyebb, de természetesen nem hiányozhat az a bizonyos szikra sem."

Továbbra is fenntartom, hogy semmit nem erőltetek, egyszerűen csak FIGYELEK magamra és a jelekre, és tudom, hogy egy valami biztos és állandó: A VÁLTOZÁS. Azt tudom, hogy a MOSTani Norbi életre keltette a MOSTani Tündinek, mi az amire szükség van egy KAPcsolatban, mitől kapcsolat egy kapcsolat, mi az a kapocs, mi összeköt s összetart két embert, két lelket: a TELJES KÖRű FIGY-ELEM, mely SZER-ETET-TELJES, vagyis a TELJES-KÖR, melynek nincs se eleje se vége, nincs első s nincs második, nincs én meg nincs te, MI van, s így van TELJES-EGÉSZ.

És mivel figyelek, ezért megláttam azokat a jeleket, mik alapján tegnap kimondtam Norbinak, hogy a jelenlegi élettársával vége a kapcsolatának. Mik ezek?
Az első: aznap, pénteken mikor rájöttem, hogy mi is történik most kettőnkkel, a kettőnk közös életével, aznap, körülbelül abban az időben, - vagy ha nem lennék visszafogott, azt mondanám, hogy tutira egyidőben - Norbi lecserélte a facebookon lévő magánéletis profilképét közéletisre, vagyis ahol eddig az élettársával volt látható, ott most a munkájában, a szellemisége foglal helyet.
A második nem tőlem ered, hanem tőle: azt álmodta az elmúlt napokban - most ha megint nem lennék visszafogott azt mondanám, hogy az én vasárnapi álmommal egyidőben -, hogy a volt felesége a kisebbik lányukkal a fürdőszobában van, ő pedig bent ül a szobában és sír mert szerelmes lett, majd bemegy a fürdőbe és közli a feleséggel és a kislánnyal, hogy elhagyja őket és becsukja maga mögött az ajtót.
Ezek talán megint véletlen egybecsengések lennének, többek között hogy mindketten becsuktuk magunk mögött az ajtót? Van akinek igen, nekem továbbra is hangsúlyozom, hogy nem, mert VÉLETLENEK NINCSENEK.
És azt is hangsúlyozom ismételten, hogy senkit és semmit se nem erőltetek, se meg nem erőszakolok, egyszerűen csak FIGY-ELMEs vagyok, de nem engedem szabadon garázdálkodni eme elmét, mert TUDOK, AMIT TUDOK, VAGYOK, AKI VAGYOK, ki TÜR-ELMEsen szereti és tudja a RENDet.
És mivel azt is tudom, hogy ami velem történik az nem csak velem történik, ezért azt is tudom, hogy a NAGY EGÉSZ vonatkozásában a mi kettőnk története azt mutatja, hogy kapunk új lehetőséget az ÉLETre, de hogy élünk-e vele, csakis rajtunk múlik. Alszunk-e tovább álmatlanul vagy felébredve merünk-e álmodni.

Mielőtt nekikezdtem ennek a bejegyzésnek bekevertem, s bedagasztottam egy új recept alapján egy  kenyeret, ami miközben írtam, hat óra alatt jól megkelt, majd meg is sült. Isteni finomra és szépre. Ez az új ÉLET-Mbeli három héten belül a második kenyerem, de az első, ami jól sikerült. Vajon ez mit jelent? ;-)
A másik fontos dolog, hogy párhuzamosan ezzel az írásommal, a hoxa naplómban megírtam a férjem halálának történetét, amire eddig még nem került sor. Éppen pont most. Vajon véletlenül? ;-)

REMÉNY, ki az ÉN-MER

http://www.csillagtitkok.hu/cikkek/az-osszegzes-es-a-korszakzaras-ideje.html

One Billion Rising...
"Találkozzunk február 14.-én 17:45-kor Orosháza szívében (Előd u.), az általános iskola dísztermében, hogy figyelmünket ennek az ügynek szentelve támogassuk a nők (legyenek akár gyermekek) biztonságban és békességben, adakozó, védelmező, tápláló, befogadó és kiáradó... mivoltukban való létezését."

 Felkelési motiváció nyitott elméjűeknek

FÉL-ELEM vagy EGY-EGÉSZ VAGY?

"Ha végigtekintünk félelmeink siralmas történetén, két dolgot állapíthatunk meg. Az egyik az, hogy rengeteget féltünk hiába, teljesen fölöslegesen. Annyi energiát fordítottunk félelemre, amellyel nyelveket tanulhattunk, karriert építhettünk vagy nagy műveket alkothattunk volna. Másik az, hogy ha rémképeinknek csak egy tizedrésze megvalósul, hozzátartozóinkkal együtt már ezerszeres halált haltunk volna a legválogatottabb kínzások közepette. Mindkét tény azt bizonyítja, hogy erőink nagy részét teljesen terméketlen, negatív és destruktív dolgokra pazaroljuk. Mert félelemmel sohasem javíthatunk sorsunkon, sőt, nagyon súlyos mértékben ronthatunk rajta. Félelemmel soha el nem háríthatjuk a rosszat, sőt felfokozzuk veszélyét. A félelem nem gyógyít, hanem megbetegít. Egyébként jó, ha tudjuk: a bajok nagy részét elkerülhetjük, ha azokat a dolgokat önként megtesszük, amelyeket a sors kemény csapásai volnának hivatva véghezvinni, megismerésünk gyarapodása és erkölcsi gyógyulásunk érdekében." Szepes Mária

 

remény - ÉN-MER

 

"Hálaadás

…mindenért és mindenkor. Akkor is, ha mást mond a szó.
A szív örök köszönöm-öt suttog a világba, de csak azok hallják, akik már tanulják a szabadság nyelvezetét.
…
Az Igazság jelenlévő – akkor is, ha épp nem vagyunk fogékonyak rá. Az egó persze lázad, mert vesztét érzi, ahogy közeleg a Felismerés órája. Ahol a Lélek készül átvenni a vezetést: ott bizony tomboló a félelem, és makacs az ellenállás. De azért Te csak tarts ki, és röptesd a széllel a sóhajod: köszönöm…
…
Hogyan is kellene elmondani azt, amire nincs kifejezés?
Köszönöm, hogy vagy, aki vagy – és úgy, ahogyan éppen lenni tudsz. Mert ajándék a létezésed. Lehetőség a tapasztalásra, a hazatalálásra: ez a legkiválóbb edzésprogram, amelyben valaha részed lehet. Az emberi lét kaland – a legnagyobbak közül való.
…
Van egy élmény, amely egyre gyakoribbá válik, ha ébredezel: megy a színdarab a földi színpadon, és te már felülről látod az eseményeket… benne vagy, de immár incselkedve kacsintasz ki belőle, időről időre jót derülve az egészen, legyen bár komikus vagy tragikus a történés. Sejted, hogy csak játék az egész… És a színfalak mögött, ahol esténként fogasra kerül a jelmez, kinyílik a Valóság: az aranyfényű létezés…
Boldog vagy, ugye?" Cs. Szabó Virág